Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

142 Büntetőjog. 412. Bn. 50. §. — Házassági ígérettel elkövetett csalás. K. A panaszoknak a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett része a panaszindokO'kból kitünőleg arra van alapítva, hogy a vádlott cselekményében a károkozási szándék és a fondorlat fel nem ismerhető, vádlottnak a S. Sándor sértettől tanulmányi segélyként felvett összegeket előre nem látott okokból más sürgősebb célokra (saját és hozzátartozóinak életfenntartási költségeire) kellett fordítania s ez volt az oka annak is, hogy a vádlott az ügyvédi vizsga letétele iránti igéretét sem tudta beváltani. A kir. Kúria azonban ezt az érvelést nem találta helytállónak. Az irányadó tények alapján ugyanis az alsófokú bíróságokkal egyezően a kir. Kúria is arra a jogi, meggyőződésre jutott, hogy a pénztelen vádlottnak a sértett leányával szemben tett házassági ígéret csak ürügyül szolgált arra, hogy ilyen módon a sértett pénzéhez hozzájuthasson. Vádlott már akkor, amikor a sértettől a hozományi összeg előlegezését kérte, tudta, hogy a sértett leányával kötendő házasságból nem lesz semmi s célja csak az volt, hogy a sértett a házasság kilátásba helyezésének hatása alatt olyan intézkedésre határozza el magát, amelyből neki jogtalan haszna, viszont a ' ' 1 sértettnek kára lesz. Minthogy pedig ekként a fondorlat szempontjából a súlypont nem a vádlottnak az ügyvédi vizsga letételére vonatkozó Ígéretén, hanem annak hamis házassági. ígéretén nyugszik, az, hogy a vádlott a fondorlatos úton megszerzett pénzt nem a tanulmányi kiadásainak, hanem egyéb költségeinek fedezésére fordította, és illetőleg az, hogy a vizsga letételére vonatkozó igéretét akaratán kívül fekvő okokból nem tudta beváltani, a bűnösség szempontjából közömbösnek jelentkezik. Épen ezért nem tévedtek az alsófokú bíróságok abban, hogy a vádlott cselekménye kimeríti a csalás, tehát bűncselekmény tényálladékát. (1937. évi november hó 4. napján. — B. II. 3503/937.) 413. Bn. 50. §. — Folytatólagos csalást követ el a nö, aki házasságon kívül született gyermekét állami gyermekmenhelyen helyezi el s ettől kezdve e gyermek eltartásáról nem gondoskodik, a természetes atyától éveken át rendszeresen felvett gyermektartási díjat nem a gyermek tartására, hanem saját céljaira fordítja, A m. kir. Kúria ítéletének indokolása. K. A kir. ítélőtábla felmentő ítélete ellen a kir. főügyész a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert a vádlott megállapított cselekménye a csalás bűntettének tényálladékát kimeríti. A panasz alapos. A megállapított tényállás szerint ugyanis a vádlott nő házasságon kívül született gyermekének eltartására kötelezni kért természetes atyát: B. P. csendőrt a bíróság jogerősen 20 P havi gyermektartási díj fizetésében marasztalta, s a vádlott, aki nyomban a perindítás után gyermekét a pécsi állami gyermekmenhelyen helyezte el. s attól kezdve a gyermek eltartásiról