Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

A testi sértés. — A lopás. 402—405. 135 testársak, tekintet nélkül arra, hogy melyikük ejtette a halálos sérülést. K. Az alsófokú bíróságok által megállapított és e helyütt kötelező tényállás szerint I. István és N. István vádlottak, miután [, Ignác sértettet egy ízben már kilökték a kocsmából, az oda sapkájáért visszatérő sértettet együttesen ragadták meg, újból kilökték a kocsmából, de ezzel nem elégedtek meg, hanem utána mentek az utcára, ahol L István megszúrta, N. István pedig ólmos kötéllel kétszer fejen ütötte, amely ütések ugyancsak súlyos sérüléseket okoztak. Ebből a tényállásból és az alsófokú bíróságok által egyébként helyesen kifejtettekből nem férhet kétség ahhoz, hogy L István és N. István vádlottak között I. Ignác bántalmazására vonatkozólag megvolt az akarategység, miből folyóan helyes az alsófokú bíróságoknak az a jogi álláspontja, hogy a beállott eredményért mindketten felelősek, tekintet nélkül arra, hogy ki ejtette a bekövetkezett halál közvetlen okául szolgáló sérülést. Nyomatékos súlyosító körülménynek tekinti a kir. Kúria 1. István vádlottal szemben azt is. hogy cselekménye az alább kifejtettekből kitünőleg közel áll a szándékos emberölés bűntettéhez. Nevezett vádlott ugyanis zsebkéssel, tehát az élet kioltására alkalmas eszközzel, a hasán, vagyis a testnek oly részén szúrta meg sértettet, amely testrészen okozott szúrás köztudomás szerint igen gyakran halálos. A szúrás oly erővel történt, hogy áthaladt a ruházaton, a hasfalon és a vastagbelet is megnyitva egy 2 cm. hosszú. % cm-re tátongó folytonosságmegszakítást hagyott maga után a test külső részén. Vádlottnak I. Ignác tanú előtt tett és a kii'. ítélőtábla által valónak elfogadott nyilatkozatából kitünőleg I. István vádlott cselekményének súlyával és horderejével teljesen tisztában volt és ennek tudatában követte el azt. (1987. évi december hó 2. napján. B: II. 4408/937.) A lopás. 405. Btk. 336. §. 6. pont, Bn. 49. §. 2. bek. 3. pont, Btk, 370, §, I. Nem zárja ki a Btk. 336. §-ának (i. pontjába ütköző tolvajszövetség' megállapítását az. hogy a szövetkező tolvajok egymással vadházassági viszonyban élnek. — II. A tolvajszövetség- megállapítása szempontjából közömbös,, hogy a szövetkező tolvajok a lopásokat egy vagy több sértett sérelmére, azonos vagy különböző helyen követték-e el. — III. Az üzletszerűség megállapításához nem szükséges, hogy a cselekmény elkövetője lopásokból tartsa fenn magát, hanem elég az is. hogy az illető a lopásból tervszerűen, ismétlési szándékkal, mellékkeresetképen húz hasznot. — IV. A Btk. 870. §-ban tényálladéki elemként meghatározott vagyoni haszon fennforog akkor is, amikor a cselekmény elkövetője saját vagyoni, gazdasági érdekét, egyéni célját akarja előmozdítani.