Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

132 Büntetőjog. A jelen esetben azonban a kir. törvényszék által kiemelt körülmények és különösen az, hogy a vádlott az előző súlyos bántalmazás és az ezt követő üldöztetés izgalmában, sötét éjjel, másfél méter magas kerítés lécein átnyúlva szúrta meg a sértettet, bizonytalanná teszik azt a következtetést, hogy a vádlott tudta, hogy szúrása hol és milyen erővel éri a sértett testét és hogy ennélfogva tisztában volt a szúrás várható következményeivel. Ezért nem állapítható meg teljes biztossággal a vádlott ölési szándéka. (1937. évi augusztus hó 11. napján. — Bn. 3421/937.) 400. Btk. 281. §. 1. bek., 106. §. 1., 2. pont, Bn. 32: §: — Erős felindulás. — Elévülés. K. J. József vádlott védője semmisségi panaszának a Bp. 38."). §. 1. c) pontja, valamint M. Mihály vádlott védőjének a Bp. 385. §. 1. b) és c) pontja alapján bejelentett részének anyagjogi oka az. hogy vádlottak ölési szándéka erős felindulásban keletkezett, minélfogva cselekményük a Btk. 281. §. 3. pontja szerint minősülvén, az elkövetett bűntett büntethetősége a Btk. 106. §. 3. pontja élteimében elévülés okából megszűnt, mivel a cselekmény elkövetése óta több mint 10 év telt el a nélkül, hogy vádlottakkal szemben a bíróság valamely intézkedést tett. vagy határozatot hozott volna. A kir. ítélőtáblának az az érvelése, — hogy vádlottak a sértett által egész családjával szemben elkövetett brutális ténykedésekhez, azok állandósága folytán hozzászokhattak, abba beletörődtek és oly lelki elfásultság vett rajtuk erőt. mely a legrosszabba való beletörődés mellett a sértett újabb hasonló ténykedése esetén sem válthatott ki bennünk az akarat elhatározási képességet korlátozó és öntudatot elhomályosító erős felindulást. — nem helytálló, mert a sértettnek ismételten elkövetett és kétségtelenül sérelmesnek vélt brutális és jogtalan magatartása olyan volt, amely ellen vádlottak érzése minden egyes alkalommal tiltakozott, ők abba bele nem nyugodhattak és azoknak ismétlésekor minden egyes alkalommal bennük újabb és újabb izgalmat válthatott ki, mely azután végső fokon enyhébb minősítést is maga utón vonó erős felindulásig fokozódhatott. Azonban a m. kir. Kúria úgy látta, hogy vádlottak szándéka még sem keletkezett erős felindulásban, mert az ölési bűncselekmények rendszerint felindult állapotban követtetnek el, ez a felindulás azonban nem azonos az enyhébb minősítéshez szükséges erős felinduláshoz, a vádlottak pedig az adott esetben az ölési cselekményeknél rendszerint előforduló felindulást meghaladó erős felindulásban nem voltak. Ugyanis az ittas állapotban levő sértettnek a vádbeli időben elkövetett a? a cselekménye, hogy M. Mihály fiát kiutasította és az ajtó felé tuszkolta, minek nevezett fia ellenállott és ebből kifolyóan sértett vele puszta kézzel dulakodott, nem lehetett alkalmas arra. hogy vádlottakat oly erős felindulásba, hozza, melynélfogva a cselekményük horderejét és büntetőjogi következményeit fel ne isméi tek volna. Hogy az akarat elhatározási képességet korlátozó és öntudatot, elhomályosító erős felindulás M. Mihály vádlottban nem volt. kitűnik abból is. hogy nyomban a cselekmény elkövetése után a szomszédnál tartózkodó anyját azzal hívta haza. hogy sértett nem