Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 31. 1937-1938 (Budapest, 1939)

llü Büntetőjog. kihirdetésekor kellett volna bejelenteni, a semmisségi panasz indokolásában való bejelentés tehát elkésett. Vádlott bűnösségének megállapítása a semmisségi panasz indokolású szerint azért téves, mert cselekményét a jogos védelemből követte el. Erre az álláspontra való tekintettel a kir. Kúria vádlott és védője semmisségi panaszának a Bp. 385. §. 1. a) pontja címén bejelentett, de közelebbről meg nem jelölt részét a Bp. 385; §. 1. c) pontjára alapítottnak tekintette és mint ilyent a Bpn. 36. §-ának első bekezdése értelmében elutasította, mert a kötelezően irányadó tények alapulvételével a kir. ítélőtábla ítéletében helyesen kifejtett okokból a maga részéről is úgy találta, hogy sértett vagy más a vádlottnak vagy háznépe valamelyik tagjának személye ellen jogtalan és közvetlen támadást nem intézett, sem azzal nem fenyegetett. — míg vádlott vagyonát sértett az általa elkövetni szándékolt lopással jogtalanul és közvetlenül megtámadta ugyan, de ennek elhárítására a vádbeii cselekmény nem volt szükséges, — mert vádlott láttára a sértett a lopás véghezvitele nélkül elmenekült és így vádlott cselekményének elkövetésekor nem volt jogos védelmi helyzetben. A semmisségi panasz indokolásának a kir. ítélőtábla által valónak elfogadott kötelezően irányadó tényállással ellenkező tényekre alapított érveléseit a kir. Kúria a Bpn. 33. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezése miatt figyelembe nem vehette. Ellenben alaposnak találta a kir. Kúria a kir. főügyész semmisségi panaszát. — A kir. ítélőtábla ugyanis bár a való tényekből helyes okfejtéssel vonta le azt a jogi következtetest. hogy vádlott ölési szándéka erős felindulásban keletkezett és rögtön végre is hajtatott, — mégis tévedett, amidőn a cselekményt a Btk. 281. §. második bekezdése szerint minősítette, mert ennek a minősítésnek a törvény világos rendelkezése szerint csak akkor van helye, ha az erős felindulást az okozta, hogy a megölt személy a tettest, vagy hozzátartozóit súlyosan bántalmazta, vagy megsértette. Vádlott felindulása azonban nem ebből az okból keletkezett, mert az irányadó tényállás szerint sértett őt vagy hozzátartozóit sem nem bántalmazta, sem meg nem sértette. — hanem azért, mert a késő éjjeli órában a biztonsági csengő által álmából felriasztva, sértettet a baromfi udvaron lopáson tetten érte. Ezért a kir. ítélőtábla ítéletének a cselekmény minősítése felől rendelkező részét annyiban, amennyiben a cselekmény a Btk. 281. §-ának második bekezdése szerint minősíttetett, — a Bp. 385. §. 1. b) pontjában foglalt anyagi semmisségi okból a büntetés kiszabására is kihatóan a Bpn. 33. teának első bekezdése alapján meg kellett semmisíteni és vádlott cselekményét a Btk. 281. §-ának első bekezdése szerint kellett minősíteni. A bűnösség fokának elbírálásánál számbajövő körülmények mérlegeli sínél a kir. Kúria súlyosítót nem észlelt, míg vádlott fedhetetlen előéletét, terhes családi helyzetét és azt, hogy erős felindulását sértett büntető törvénybe ütköző károsító cselekménye idézte elő, enyhítőként tudta be. Az enyhítő körülmények számára és nyomatékára való tekintettel pedig a bün-