Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

84 Pénzügyi jog. A gyakorlatban idevonatkozóan nyilvánult eltérő felfogásokból az a kérdés adódott, hogy az idézett szabályokban említett okirat alatt mit kell érteni: a főügyletről készült okiratnak a szövegét-e, vagy pedig a papirost, amelyen a főügyletet okiratba foglalták. A kérdést eldönti egyrészt az illetékszabályok 46. §-a, amely „egy íven többrendbeli okiratról" szólván, kimondja, hogy ha egy íven többrendbeli okiratot állítanak ki, az illetéket mindegyik után le kell róni, — másrészt az illetékszabályoknak az „okiratalkatrészekről" szóló 49. §-a azzal a meghatározással, hogy a már teljesen kiállított okirathoz függesztett azok a toldalékok, melyek által az okiratban foglalt jogügyletben a jogok vagy kötelezettségek helyére, idejére, nemére vagy terjedelmére nézve változás nem történik, külön illeték alá nem esnek. Ezekből a rendelkezésekből kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a már kiállított (aláírt) okiratot követően, ugyanazon az íven (papiroson) kiállított bárminő további jogügyletet: külön okiratnak kell tekinteni. Az okirati szöveg az irányadó tehát, nem pedig a papiros, s ezért nem lehet a főügylet teljes kiállítását követően az ugyanazon az íven kiállított kezességi nyilatkozatot a főügylet okiratában bennfoglaltnak tekinteni. A törvénynek „okiratban", „okmányban" szavait nem lehet — a papiros azonosságára gondolva — „okiraton", „okmányon" szavakkal helyettesíteni. Ezen a megállapításon nem változtathat az sem, hogy a kezességi nyilatkozatot esetleg azon nyomban rávezetik a főügyletről kiállított okirat papirosára. Az okiratok különállása szempontjából ugyanis azok kiállításának az ideje közömbös. A keltezés azonossága, valamint a tanuk azonossága, nemkülönben bárminő másféle kisérő körülmény legfeljebb arra mutathat, hogy az utólag kiállított okirat eredeti gazdasági okozati összefüggésben van a főügylettel, vagy hogy a felek a főügyletben és a mellékügyletben egyszerre — egységesen — állapodtak meg. Az illetékszabályok fent idézett rendelkezéseinek azonban éppen az a lényege, hogy a főügylet és a mellékügylet eredeti gazdasági összefüggésének az illeték szempontjából való figyelembevételét csak akkor engedik meg, ha az összefüggést a mellékügyletnek a főügyleti okirat szövegébe való belefoglalása bizonyítja. (274. számú jogegységi megállapodás. — 1936. november. — Pod. 1936. évi 3. f. 8.) 306. 111. szab. 89. §. b) p. — A kölcsönös végrendelet kivételével, minden más végrendelet egyoldalú jogügylet, amelynek illetékéért azok felelősek, akiknek javára a végrendeletet kiállították. (Kb. 6447/1936. P. sz. — 1942. E. H. — 1936. máj. 28. — Pod. 1937. évi 2. f. 43.) 307. 111. szab. 94. §. — A községi jegyző, aki a végrendeletet csak szerkesztette, annak bélyeghiányáért nem tartozik kezességgel. Az ül. szab. 94. §-a 1. pontjának azt a szabályát, hogy aki