Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

Mezőrendőri kihágás. 639. 221 tennivalók teljesítésére különös megbízatást nyert országgyűlési képviselőket és törvényhatósági bizottsági tagokat és csakis e megbízatásuk körében és tartama alatt kell közhivatalnokoknak tekinteni. (B. I. 610/1936.) A mezőrendőri kihágások. 639. 1894. évi XII. t.-c. 92. §., 72.086/1895. F. M. sz. rendelet 3. és 4. §. — Az erdőőrök fegyverhasználati jogát szabályozó 72.086/1895. F. M. számú rendelet 3. §-ában részletezett fegyverhasználati jogosultság a 4. §-ban foglalt korlátozásoknak van alávetve és e §. első bekezdésének értelme szerint csak valamelyes ellentállás vagy támadás esetén érvényesül. Az alább közölt ítéletben hivatkozott rendeletet' a földmívelésügyi miniszter az 1894. évi XII. t.-c. 92. §-ában foglalt felhatalmazás alapján bocsátotta ki és az 72.086/1895. szám alatt az 1896. évi Magyarországi Rendeletek Tára első kötetének 85-ik oldalán jelent meg. E rendelet 3-ik §-a szerint a szolgálatot teljesítő erdőőr fegyverhasználatra jogosítva van az ellen: 1. aki őt nyíltan vagy orvul élete vagy testi épsége ellen irányuló szándékkal megtámadja; 2. ha tettenért vagy alapos gyanúval terhelt egyén fölfegyverkezve lévén, előzetes felszólítás dacára magát önként meg nem adja, s illetve a nála levő fegyvert, vagy más életveszélyt okozható eszközt a felhívás után el nem dobja'vagy esetleg védett helyzetéből előjönni vonakodik; 3. aki figyelmeztető utasításainak — őt szolgálata teljesítésében meggátlandó — tettlegesen ellenszegül; 4. aki mint többször büntetett kárttevő előzetes felhívásra az erdőből eltávozni nem akar s az erdőből való kivezetés ellen tettlegesen ellenszegül. Ugyané rendelet 4. §-a így szól: A fegyverhasználat joga azonban feltétlenül megszűnik mindazon esetekben, midőn a kárttevő a netalán megkísérlett ellenállás vagy támadás után magát megadja vagy megfutamodik. Általában azokban az esetekben is, midőn a fegyverheznyulás feltételeinek egyike vagy másika fennforog, az erdőőr fegyverét csak azután használja, miután minden enyhébb eszközök alkalmazása eredménytelen maradt, s még akkor is a legnagyobb kímélettel és csak oly mérvig, amely a támadás visszaverésére, vagy az ellenállás legyőzésére elkerülhetetlenül szükséges. A fegyver tehát mindenkor óvatosan használandó, különös figyelemmel arra, hogy az ember élete lehetőleg kíméltessék, szükségtelenül veszélynek ki ne tétessék. Ehhez képest és amennyiben azt a viszonyok megengedik, előbb a kevésbbé veszélyes fegyver (szurony) használandó, mire nézve határozó befolyással bír még az is, vájjon az ellenszegülő szintén fegyverrel, és pedig milyennel vagy milynemü testi sértést okozható eszközzel van ellátva. K. A valónak elfogadott tények szerint X. vádlott az erdei lopás