Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

220 Büntetőjog. A törvényhatósági tanács tehát akkor, amidőn a tényállás szerint a Vásárpénztár üzletvitelének megvizsgálására tagjainak sorából egy kilences bizottságot küldött ki, a bizottságot és annak minden egyes tagját hatósági t< endő végzésével bizta meg. A kiküldetés alapján a kilences bizottság tagjai az említett hatósági teendők elvégzésére jogosítva, — egyúttal — legalább is a megbízás visszavonásának terhével kötelezve is voltak. Minthogy ekként a kilences bizottság tagjai, — köztük a főmagánvádló — a törvényhatósági tanácstól nyert különös megbízatásuknál fogva a székesfővárosi törvényhatóság egyik hivatalos teendőjének teljesítésére kötelezve voltak, őket a Btk. 461. §-a értelmében ennek a megbízatásnak ellátása körül közhivatalnokoknak kell tekinteni. Ebből következik, hogy a vádbeli sajtótermékben állított az a tény, hogy X. Y. mint a kilences bizottság előadója „előadói jelentésében hamis adatokkal félrevezette a Székesfőváros tanácsát" X. Y.-ra mint közhivatalnokra és közhivatalnoki hivatásának gyakorlására vonatkozik. Ezzel a tényállítással elkövetett rágalmazás tehát nem magánindítványra, hanem a Bv. 9. §-a értelmében felhatalmazásra üldözendő. Fömagánvádló képviselője a felhatalmazás kérdésében azzal érvelt, hogy ha a fömagánvádló közhivatalnoknak volna minősíthető, úgy ez azt jelentené, hogy minden törvényhatósági bizottsági tag és minden országgyűlési képviselő közhivatalnok, márpedig a bírói gyakorlat ilyen felfogást nem szentesített. Ez az érvelés téves, mert a fömagánvádló nem azért közhivatalnok, mert a törvényhatósági bizottságnak vagy a törvényhatósági tanácsnak tagja volt, hanem azért, mert mint a kilences bizottság tagja az ismertetett hatósági teendők teljesítésére különös megbízatást nyert. (B. VII. 2570/1935.) K. A kir. ítélőtábla helyes okfejtéssel mutatta ki ítéletének indokolásában, hogy a főmagánvádlóként fellépett X. Y.-t abban a működésében, melyre a vádbeli tényállítások vonatkoznak, közhivatalnoknak kell tekinteni, mert a sértett az arra jogosított hatóságtól hatósági tennivaló teljesítésére különös megbízatást kapott s így e működésében a Btk. 461. §-a él teimében közhivatalnoknak tekintendő. Hatósági tennivaló alatt nemcsak a kényszerítő hatalom gyakorlását, hanem a gondozó és megőrző tevékenységet is kell érteni. Ezt az elvet mondja ki az 1930: XVIII. t.-c. 47. §-a is. mikor a Székesfőváros vagyonának megóvását és hasznosítását a törvényhatósági tanács hatáskörébe utalta. Abból a körülményből, hogy a Bv. 9. §. első bekezdése a szolgálatban álló kitételt használja, helyesen nem következtethető az, hogy a Btk. 461. §-a szerint különös megbízatásánál fogva közhivatalnoknak tekintendő egyén sérelmére elkövetett rágalmazásnál felhatalmazásra nincs szükség. Annál kevésbé lehet erre következtetni, mert a Bv. 9. §-a utolsó bekezdése külön is rendelkezik az első bekezdésben fel nem sorolt közhivatalnokokról, akik közé sorolandók a nem szolgálatuknál, hanem különös megbízatásuknál fogva közhivatalnokok, s a felhatalmazás ezek tekintetében is kötelező. Helyes az ítélőtáblának az az álláspontja is, hogy csak a hatósági