Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

216 Büntetőjog. 635. Btk. 384., 401. §., Bn. 50. §. — Nem bűnös sem magánokirathamisításban, sem csaláshan az, aki saját ügyletének idegen név alatt való lebonyolítása végett, árut rendelő levelekre, meghatalmazás nélkül aláírta olyan személy nevét, akivel szoros üzleti kapcsolatban volt s aki az eset előtt is megengedte nevének felhasználását és ez ellen az esetről szerzett tudomása után sem tiltakozott. K. A kir. ítélőtábla felmentő ítélete ellen a sértett a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján a vádlott felmentése miatt — a sértett nyilatkozataiból kivehetően — azért jelentett be semmisségi panaszt, mert a vádlott az ő beleegyezése nélkül irta alá a sértett nevét a két üzleti rendelést lehivó levélre, s ebből sértettnek az a kára származott, hogy a vádlott által ki nem fizetett vételárhátralék miatt őt perelték. Ebből folyóan vitatja a sértett, hogy a vádlott cselekménye két rendbeli magánokirathamisítás és egy rendbeli csalás tényálladékát foglalja matrában. A panasz azonban nem alapos. Igaz ugyan, hogy az irányadó tényállás szerint a sértett nem hatalmazta fel a vádlottat arra. hogy a maga részére rendelt rézmérlegsúlyokra vonatkozó ügyletet a sértett neve alatt bonyolítsa le és kifejezetten arra sem jogosította fel a sértett a vádlottat, hogy ez a vádbeli két lehivó levélre a sértett nevét aláírja, azonban a kir. ítélőtábla valónak fogadta el azt. hogy a vádlott, mint a vele baráti viszonyban levő mérlegkészítő sértettnek üzletszerző ügynöke, a sértett részére kötött ügyleteknél ennek névaláírására általában fel volt jogosítva, — valónak fogadta el a kir. ítélőtábla azt is, hogy a sértett maga engedte meg a jelzett szolgálati viszony dacára a vádlottnak, hogy ez a saját jövedelme gyarapítása végett önállóan is foglalkozhassak rézmérles'súlyok adásvételével, s hogy ezt a külön üzleti tevékenységét a sértett üzleti és irodahelyiségében fejthesse ki, — való tényként állapította meg továbbá a másodbíróság azt, hogy amikor a sértett megtudta, hogy a vádlott az- ő neve alatt teljesítette a rendelést és lehívásokat, ez ellen nemcsak nem tiltakozott, de ilyen lehivó levelet maga a sertett is továbbított az eladó céghez, az onnan érkezett ilyen árut pedig egyes esetekben a sértett vette át, vételári részletet is küldött a vádlott nevében az eladó céghez és segítségére volt vádlottnak az áru továbbeladásában is, s mindaddig, amíg a vádlott fizetési kötelezettségeinek eleget tett, ennek eljárása, névaláírásának felhasználása ellen a sértett kifogást nem emelt. A m. kir. Kúria megítélése szerint a kir. ítélőtábla ezekből a tényekből okszerűen vont következtetést arra, hogy a vádlott feljogosítottnak hihette magát arra. hogy a szóban forgó lehivó levelekre a sértett nevét aláírja. A most kiemelt tényekből a m. kir. Kúria egyben a fondorlat hiányát és azt is megállapíthatónak találta, hogy a vádlottat a sértett névaláírásának felhasználásában nem vezette jogtalan vagyoni haszonszerzés célzata.