Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

Szándék és gondatlanság. — Beszámítást kizáró okok. 615—616. 197 tában tette meg1, a cselekmény elkövetése után is értelmesen és okszerűen cselekedett és még ügyvédi gyakorlatot is folytatott. — II. A Bp. 383. §. II. a) pontja és a Bpn. 31. §. első bekezdése értelmében a vádlott házastársa csak a vádlott helyett, vagyis akkor van jogosítva semmiségi panasz használatára, ha a vádlott nem élt perorvoslattal. K. A Bp. 383. §. II. a) pontja és a Bpn. 31. §. első bekezdése értelmében a vádlott házastársa csak a vádlott helyett, vagyis akkor van jogosítva semmisségi panasz használatára, ha a vádlott panasszal nem élt. A jelen esetben azonban a vádlott a házastársa által készített semisségi panaszt az erre vezetett nyilatkozata szerint mindenben magáévá tette, felmentését kérte, tehát saját személyében panasszal élt, miért is házastársa a saját személyében panaszt nem érvényesíthet. A m. kir. Kúria ezért a vádlott házastársának semmisségi panaszát a Bp. 434. §. harmadik bekezdése értelmében visszautasította. A vádlott az írásban indokolt semmisségi panaszában első sorban azt tartja sérelmesnek, hogy a másodfokú bíróság a közvédő által a fellebbviteli főtárgyaláson a vádlott elmeállapotának újból vizsgálása iránt előterjesztett indítványt elutasította. Ez a panaszrész a Bp. 384. §. 9. pontjában meghatározott alaki semmisségi okra alapítottnak jelentkezik; azonban nem érvényesíthető, mert a sérelmes intézkedés ellen a Bp. 384. §. utolsó előtti bekezdése értelmében a perorvoslatot azonnal be kellett volna jelenteni, a közvédő azonban a határozatot tudomásul vette. A m. kir. Kúria ezért ezt a panaszrészt, mint elkésettet a Bp. 434. §. harmadik bekezdése értelmében ugyancsak visszautasította. A vádlott azon az alapon is támadja a másodfokú ítéletet, hogy alkoholos elmezavarban szenved, tehát e miatt sem volt elítélhető, mivel csak néha vannak józan pillanatai, ha nem ittas. E panasz megalapozására szolgál a vádlottnak az a védekezése is, hogy nem emlékezik semmire, mert a vádbeli esetben ittassága miatt öntudatlan állapotban volt. A panasznak ez a része a Bp. 385. §. 1. c) pontjában foglalt anyagi semmisségi ok érvényesítését foglalja magában; ezt azonban a m. kir. Kúria alaptalannak találta és ezért a Bpn. 36. §. első bekezdése értelmében elutasította. A felülvizsgálatnál irányadó tényállás szerint ugyanis a vádlott Cs. J. tanú előtt óvatosan, halk beszélgetéssel tette meg a vád alapjául szolgáló kijelentései egy részét és akkor egész testi és szellemi erejének birtokában volt, mert értelmesen beszélt és cselekedett; elannyira, hogy a tanú kémet sejtett benne és ezért jelentette föl. A feljelentés folytán vele szemben fellépett detektívek előtt a vádlott kezdetben ugyancsak rendesen viselkedett; az igazoltatás és bekísértetés ellen értelmesen és indokoltan tiltakozott és mivel nem akarták a rendőrségről elbocsátani, azért vetemedett erőszakra ós jutott mindinkább nagyobb ingerültségbe és erőszakoskodásba, hogy végül is megltilineselése vált szükségessé. Figyelembevéve ezek mellett azt