Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

144 Hatáskört Bíróság határozatai. A most hivatkozott törvényes rendelkezések egybevetéséből pedig ok­szerűen következik, hogy az állandóan alkalmazott bírósági szakértő akkor, amikor adott esetben a bíróságtól nyert és vissza nem utasítható kirendelés alapján szakvéleményt ad, szakvéleményében foglalt nyilatkozata szempont­jából hivatali alkalmaztatása körében hivatalos — közalkalmazotti — minő­ségben jár el s tehát ez a véleményező működése magángyakorlat folyta­tásának semmiesetre sem tekinthető. (1936. okt. 12. — 1936. Hb. 28.) 575. 1929-.XV. t.-c. 3. §. első bek. — A m. kir. honvédség le­génységi állományú egyéneit a katonai szolgálati jogviszonyuk­ból, vagyis közjogi jogviszonyból kifolyólag az állam, illetőleg az alkalmazottai vétkességétől függetlenül ért baleset folytán be­következett keresőképtelenség miatt előállott vagyoni hátránynak (vétlen kárnak) megtérítése iránt támasztható követelés, az emlí­tett katonai személyeket az 1929: XV. törvénycikk rendelkezései alapján megillető ellátás természetű igénnyel azonos, amelynek elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Hb. A hatásköri összeütközésként bejelentett eset lényege abban áll, hogy egyfelől K. J. honvédet, — aki tényleges katonai szolgálatának tar­tama alatt egy bevonulás alkalmával vezényszóra a gépkocsiról leugorva, bokáját a gépkocsi porvédőjébe beütötte s az ekként keletkezett sérülése folytán kórházba, majd felülvizsgálat alá került, — a m. kir. honvéd vegyesdandár parancsnokság, mint katonai közigazgatási hatóság 3984./ Ko. leg. 1936. számú határozatával a nem tényleges viszonyba helyezte és kimondotta, hogy a nevezettnek ellátásra igénye nincs. Másfelől K. J. által a fenti baleset folytán őt ért kárnak a vétlen kártérítésre vonatkozó jogszabályok alapján való megtérítése iránt a m. kir. Kincstár alperes ellen indított perben a b.-i kir. törvényszék 9. P. 39.352/2/1935. szám alatt, illetőleg a b.-i kir. ítélőtábla P. II. 13.609/3/1935. szám alatt hozott s jog­erőre emelkedett ítéletével az ügy elbírálására a rendes bíróság hatás­körét megállapította. Ilyen tényállás mellett a Hatásköri Bíróságnak elsősorban azt a kér­dést kellett eldöntenie, hogy a m. kir. sz. honvéd vegyesdandár parancs­nokságnak a hivatkozott határozatával elbírált igény és a felperes által a rendes bíróság előtt érvényesített követelés tekintetében az ügyazonos­ság fennforog-e, annak ellenére, hogy a kereseti követelésének a megítélé­sét a felperes kártérítés jogcímén kérte. A Hatásköri Bíróság az ügyazonosság fennforgását az alább kifejtet­tek alapján megállapította. A felperes a keresetében nem is állította, hogy az öt ért baleset és az annakfolytán előállott kára az alperes, illetőleg az alperes közegeinek vétkes cselekménye folytán következett be, hanem a kereseti követelését a vétlen kártétel szabályaira alapította. Az a baleset, illetőleg sérülés azonban, amelynek folytán a felperest a keresetében vitatott keresőképtelenség következtében előállott vagyoni

Next

/
Oldalképek
Tartalom