Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

Egyéb illetékek. 507. 123 hajtatot akarta felelőssé tenni, s hogy a végrehajtatót egyik is szerződd félnek tekinti. Panaszosok a bírói végrehajtási árverésen képviselőjük útján jelen volt végrehajtatok voltak s így illetékkötelezettségük tekintetében nincs különbség a bélyegben járt vagy közvetlenül fizethetett illetékre nézve, — mert a kettő között különbség csak a kötelezettség teljesítésének a módjára nézve áll fenn. A közvetlen fizetés elmulasztása is, az 5100/1931. M. E. számú rendelet 68. §-ának (12) bekezdése értelmében ugyanazokat a hátrányokat vonja maga után, mint a bélyeggel való lerovás elmulasztása. Az előbbiek szerint helytálló panaszosoknak az az érvelése is, hogy azért az illetékért, amit bélyegjegyekben kellett leróni, az árverésen jelen volt többi végrehajtató is, — a közvetlenül fizethetett illetékért pedig az árverési vevő is felelős. De a felelősség — a királyi kincstárral szemben — mindegyik félre nézve egyetemleges, tehát mindegyik az egész illetékért felelős, s az, hogy az egymás közötti jogviszonyban milyen arány szerint felelősek, nem tartozik az illetéknek a királyi kincstár részére történő kiszabásának keretébe. Ezért panaszosoknak összeg tekintetében az alábbiak szerint helyesbített egész illetékért való felelősségén, változtatni nem lehet. (14.860/1936. P. sz. — 1937. E. H. — 1936. dec. 3. — Pod. 1937. évi 2. f. 38.) 507. A házfelügyelői állás elnyeréséért teljesített fizetést tartalmazó jogügylet az illetékdíjjegyzék 78. tételének I. A. n. pontjában meghatározott illeték alá esik. Kb. I. A gazdasági élet újabban felmerülő ügylete, hogy a háztulajdonos (vagy a ház kezelésével megbízott gondnok, zárgondnok) a házfelügyelőt a házfelügyelői teendők ellátására csak abban az esetben alkalmazza, ha az alkalmazandó egyén, a háztulajdonos részére, meghatározott fizetést teljesít. A kir. Kúria P. II. 4893—1936. számú ítéletében, az ilyen ügyletet részeire bontva elemezte és megállapította, hogy a háztulajdonos a lakásrendeletek értelmében köteles házfelügyelőt alkalmazni, hogy a házfelügyelő szolgálatának és munkájának ellenértékét a szabályrendeletek határozzák meg és ezt az ellenértéket, a háztulajdonos által adott lakáson kívül, a ház lakóitól kapja. Az ilyen ügylet tehát azt jelenti, hogy a háztulajdonos a házfelügyelő alkalmazását illető kötelességének akként tett eleget, hogy a házfelügyelőjével a saját maga részére fizettet azért, hogy az nála házfelügyelői szolgálatot teljesíthessen és a szolgálatáért a szabályrendeletek szerint illető díjazásban részesülhessen. A Kir. Kúria az ilyen, közelebbről nem minősített ügyletet a jó erkölcsökbe ütközőnek mondotta ki és a háztulajdonost a házfelügyelő által fizetett összeg visszatérítésére kötelezte. II. A közigazgatási bíróság eddigi joggyakorlatában az ilyen ügyletet egy esetben egyezségnek, több esetben pedig ingó adásvételi szerződésnek minősítette és az illetéket ennek megfelelően határozta meg.