Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

122 Pénzügyi jog. Tehát az ill. díjj. 7. tételének említett részét, amely tulajdonképpen az árverési vételek illetékére vonatkozik, az 1918: XI. t.-c. 115. §. rendelkezésével hatályon kívül helyezettnek kell tekinteni. Ezt a hatályon kívül helyezést az 1918: XI. t.-c. életbeléptetéséről szóló 5767/1918. P. M. számú rendelet III. 2. pontjának harmadik bekezdése kifejezetten is felemlíti. A vagyonátruházási illetékeket újból szabályozó 1920. évi XXXIV. t.-c. az ingók visszteher melletti megszerzésének illetékéről már nem intézkedik, s az ezt a t.-c.-et életbeléptető 103.700/1920. P. M. számú rendelet III. B. pontjának negyedik bekezdése szerint ez azért van, mert az ingók visszterhes átruházása természeténél fogva „okirati" illeték alá tartozónak minősítendő. Különben magának az 1920: XXXIV. t.-c. 99. §-ának (1) bekezdése is kifejezi, hogy ingó és ingatlan együttes átruházása esetére az ingókra eső vételár után „okirati" illetéket kell kiszabni. Ennek az 1920: XXXIV. t.-c-nek a 136. §-a azokat a törvényeket, törvényes szabályokat és rendeleteket helyezi hatályon kívül, amelyek „ebben a törvényben szabályozott vagyonátruházási illetékekre vonatkoznak". Kétségtelen tehát, hogy ez a rendelkezés az 1918: XI. t.-c. 62. §-ának az ingó vagyonnak árverésen történt megszerzésére vonatkozó intézkedéseit nem helyezte hatályon kívül, mert a szóbanlévő illetéket az 1920: XXXIV. t.-c. nem tekintette vagyonátruházási illetéknek s azt nem is szabályozta. Más törvényes rendelkezés sincs, amely az 1918: XI. t.-c. 62. §. rendelkezésének az előbb említett részét hatályon kívül helyezte s az illetékdíjjegyzék 7. tételének az „Árverési jegyzőkönyvek" vezérszava alatti részét hatályába visszaállította volna. Ennélfogva az ingóknak árverésen való megszerzése utáni illeték tekintetében az 1918: XI. t.-c. 62. §-át kellett hatályban levőnek tekinteni. Panaszosoknak a kérdéses illetékért való felelősségét azonban ennek a §-nak alkalmazása mellett is meg kellett állapítani, s az ez ellen irányuló panaszuk alaptalan. Mert e §-nak harmadik bekezdése szerint az ingóságok árveréséről készült jegyzőkönyvet az árverési vételről kiállított okiratnak kell tekinteni. Az illetékszabályok 95. §-ának 1. pontja és az abban is felhívott 89. §-ának a) pontja, valamint a 95. §. 4. pontja értelmében kétoldalú jogügyletek felett kiállított okiratoknál mind a bélyegben járó illetéknek lerovására, mind a közvetlenül fizetendőnek a fizetésére, a szerződő felek egyetemlegesen kötelesek. Abból pedig, hogy az 1918: XI. t.-c. 62. §-ának utolsó bekezdése akként intézkedik, hogy végrehajtási árverés esetében a bélyegben lerovandó illetéket csak a végrehajtató köteles leróni, nem az következik, hogy a végrehajtató csak a bélyegben lerovandó illetékért felelős, hanem az, hogy ez a törvényhely a bélyegben járó illetékért csak a végre-