Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

96 Pénzügyi jog. A kifejtett okoknál fogva tehát ki kellett mondani, hogy a szegénységi jogon az alapperben megadott illetékmentesség az 1914: XLIII. t.-c. 75. §-ának első bekezdése alapján a lefoglalt követelés behajtása iránt indított s az alappernek folytatását jelentő perre is kiterjed. (276. számú jogegységi megállapodás. (1936. november. — Pod. 1936. évi 3. f. 12.) 367. 1914: XLIII. t.-c. 75. §. — A perbíróság a kért szegényjog tárgyában nem határozott s a per ilyen határozat hozatala nélkül nyert befejezést. Minthogy a szegénységi jogon alapuló illetékmentesség a kérelem előterjesztésekor kezdődik s addig nyilván tart is, amíg a bíróság a kért jogot meg nem tagadja, a bíróság határozatának hiánya a felet meg nem foszthatja törvényben biztosított jogától. Ezért meg kellett állapítani a fél illetékmentességét és ennek azt a következményét is, hogy tőle ille téket abban az esetben sem lehet — másodsorbani kötelezettségeimén — követelni, ha részére értéket ítéltek meg. (Kb. 18.813/ 1935. P. sz. M. K. LIV. évf. 35.) 368. 1914: XLIII. t.-c. 75. §. — A szegényjogos kiskorú gyámja által folyamatba tett perben az I. bíróság ítélete ellen beadott fellebbezésen fellebbezőként a gyám van feltüntetve, annak feltüntetése nélkül, hogy mint a szegény jogos kiskorú gyámja fellebbez. A fellebbezést az ügyvéd ellenjegyezte, aki mellékelte a gyám meghatalmazását, aki azt kifejezetten mint szegényjogos kiskorú gyámja írta alá. A bíróság a fellebbezést a kiskorú által benyújtottként bírálta el. Minthogy a beadványt annak tartalma szerint kell elbírálni, eszerint pedig a fellebbezést a kiskorú nevében nyújtotta be a gyám, a fellebbezést a kiskorú szegényjoga alapján illetékmentesnek kell tekinteni. (Kb. 15.940/1934. P.sz.— M. K. LIV. évf. 35.) 369. 1914: XLIII. t.-c. 75. §. — Az elsőbíróság csak a Pp. 112. §-a 2. bekezdésében meghatározott szegényjogot adta meg panaszosnak, amellyel nem jár illetékmentesség. Ez ellen a panaszos jogorvoslattal élt s a Kúria csak 1932. december 12-én meghozott végzéssel döntötte el a vitát akként, hogy a panaszosnak tényleg csak a Pp. 112. §-a 2. bekezdésében meghatározott szegénységi jog jár. A már korábban (1932. június 30-án) felvett lelet alapján tárgyalási jegyzőkönyv bélyeghiánya miatt követelt illeték után nem lehet felemelt illetéket követelni, mert a panaszost a bíróság a szegénységi jog kérdésében jogerősen döntő kúriai bírói ítélet meghozatala után nem hívta fel a le nem rótt illetéknek 5 nap alatt lerovására. (Kb. 364/1936. P. sz. — M. K. LIV. évf. 33—34.) 370. 1914: XLIII. t.-c. 75. §. — A bíróság a Pp. 112. §-a második bekezdésében meghatározott szegényjogot engedélyezte. Minthogy azonban a panaszosnak a perben becsatolt szegénységi bizonyítványa bizonyítja, hogy a panaszos vagyontalan és nincs