Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 30. 1936-1937 (Budapest, 1938)

Törvénykezési illeték. 361—366. 95 Nem vitás, hogy a perben megadott szegénységi jogon alapuló illetékmentesség a perből folyó végrehajtási eljárásra is kiterjed. Ennélfogva a kérdést az dönti el, hogy a perből folyó végrehajtási •eljárás folyamán lefoglalt követelés behajtása iránt indított pert is a végrehajtási eljárás keretébe tartozónak kell-e tekinteni. A végrehajtási eljárás azt célozza, hogy a végrehajtó a végrehajtási eljárásról szóló 1881: LX. t.-c. 1. §. második bekezdésében az a) és b) pontok alatt felsorolt közokiratokon alapuló követelésére kielégítést nyerjen. A követelés behajtására irányuló módozatokat a végrehajtási eljárásról szóló törvény szabályozza. A törvény 124. §-a szerint: abban az esetben, ha a foglalásnak a tárgya a végrehajtási eljárás folyamán a végrehajtást szenvedőnek harmadik személlyel szemben fennálló követelése, és a lefoglalt követelés a 123. §. szerint át nem ruházható, valamint akkor is, ha a végrehajtató a lefoglalt követelés átruházását nem kívánja, a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság a végrehajtató kérelmére magát a végrehajtatót jogosítja fel a követelés behajtására, vagy evégből ügygondnokot rendel, aki a követelés behajtása iránt saját felelőssége alatt van jogosítva a pert megindítani. A kirendelt ügygondnok kötelességei és a behajtott követelés sorsa felől a törvény 125— 126—127. §-ai rendelkeznek. Nyilvánvaló a végrehajtási eljárást szabályozó törvénynek ezekből a rendelkezéseiből, hogy nemcsak a követelés érvényesítését, hanem annak keretében a követelés behajtása céljából — eljárási okokból — szükséges külön pert is a végrehajtási eljárás körébe tartozónak kell tekinteni. A végrehajtási eljárás célja ugyanis a követelés behajtása, és ezt a célt szolgálja a külön per is. E nélkül a külön per nélkül a folyamatba tett végrehajtási eljárás a kivánt célt nem szolgálná és nem is érné el. A követelés érvényesítésével összefüggő és lényegileg az alapper folytatását jelentő külön per, csak eszköze a végrehajtási eljárásnak, az ez által célzott eredmény elérésére. Illetékjogi szempontból ugyan aggályosnak látszik, hogy a per nem a végrehajtató részéről és nem is az ő nevében folyik, hanem azt az ügygondnok saját felperessége alatt folytatja, s a behajtás eredményéről is nem a végrehajtatónak, hanem a végrehajtási eljárásra illetékes bíróságnak számol el, az ügygondnok azonban a pert nem a maga részére, hanem a bíróságnak a végrehajtató érdekében adott megbízása alapján, a végrehajtás célozta eredmény elérése végett, lényegileg tehát a szegényjogos végrehajtató javára folytatja le. Igaz az is, hogy a törvény 124. §-a utolsó bekezdésének rendelkezése szerint a követelés behajtására szükséges költségeket az ügygondnoknak a végrehajtató köteles előlegezni, de éppen a törvénynek ez a rendelkezése megerősíti az elfoglalt álláspontot. A szegény jogos végrehajtatónak ugyanis a követelés behajtása iránt indított külön perben az illetékköltségeknek az előlegezése nyilván éppen úgy nem áll módjában, mint ahogy <ez nem volt módjában az alapperben sem.