Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

178 Büntetőjog. amivel egyúttal a közreműködése véget is 'ért, — csak azt tudta, hogy a huga a méhmagzatát elhajtatni akarja, azt azonban nem, hogy P. Gy. az elhajtásra vállalkozik. N. J, közreműködése tehát nem a P. Gy., hanem a K. M. (szándékához és így nem annak, hanem ennek alapbűncselekményéhez kapcsolódik. De még ha N. J. segítő tevékenysége P. Gy. bűncselekményéhez kapcsolódott volna is, akkor sem hatna ki reá P. Gy. bűncselekményének a Btk. 285. §. második bekezdésének második tétele szerint való minősülése, mert a nyereményvágy nem osztható személyes körülmény, az tehát a Btk, 74. §-a értelmében minden részesre külön értékelendő; N. J. pedig nem nyereményvágyból cselekedett. Budapest, 1935. szept. 3. — B. II. 1827/1935. szám. 448. Btk, 69. §. 2. pont, 279., 374. §. — Nem a szándékos emberölésben bünsegédi bünrészességet, hanem bűnpártolást valósít meg annak cselekménye, aki a vele együtt lakó nőt az újszülött megölésére irányuló célzat nélkül a tyúkólba küldte szülni s a szülő nő által megfojtott újszülött hulláját az árnyékszékbe dobja, K. Özvegy H. I. azért jelenített be a kir. ítélőtábla ítélete ellen semmisségi panaszt, mert a kir. ítélőtábla bűnpártolás helyett bünsegédi bünrészességet állapított meg és enyhítés végett, A m. kir. Kúria a semmisségi panasznak a bűncselekmény minősítése miatt — nyilván a Bp. 385, §, 1, b) pontja alapján bejelentett részét alaposnak találta —, mert a kir, ítélőtábla által megállapított, — a m. kir. Kúriára is irányadó tényállásból nem lehet arra következtetni, hogy ez a vádlott R. I. vádlott bűncselekményét (Btk. 279. §.), illetve e bűntett elkövetését szándékosan előmozdította vagy könnyítette volna, vagy a hatósági intézkedések meghiúsítása iránt megelőzőleg R, I, vádlottal egyetértett volna. A megállapított tényállási szerint ugyanis. R. I. vádlott a vádbeli eset alkalmával a tyúkólban gyermeket szült, — és azt nemsokára rá megfojtotta; özvegy H. I. vádlott pedig a tényállás szerint tudva azt, hogy a vele együtt lakó R. szülni fog, őt a „tyúkólba küldte szülni" — és „hagyta, hogy R. a tyúkólban hozza világra gyermekét", A kir. ítélőtábla megítélése szerint özvegy H. I. vádlott ezzel a R. terhére rótt szándékos emberölés bűntettének elkövetését szándékosan előmozdította s megkönnyítette. Ez a jogi következtetés téves. Eltekintve attól, hogy a gyermeknek a tyúkólban megszületése a gyermek halálával semminemű okozati összefüggésben nem áll, — mert hiszen R. az ott élve született gyermeket utólag megfőjtással ölte meg — a tyúkólba küldés és az ott hagyás még nem tekinthető oly cselekedetnek, — melyekből arra lehet következtetni — hogy vádlott azzal az újszülött megölését célozta volna, vagy ezzel annak megölését kívánta volna előmozdítani vagy megkönnyíteni. E feltevés ellen szól maga a bekövetkezett az az eredmény, mely szerint R. a tyúkólban élő gyermekét akadály nélkül megszülte. Marad tehát özvegy H. I. vádlott terhére az a megállapított cselek-