Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Közigazgatási Bíróság hatásköre, llletményügyek. 434—435. 167 közti jogviszonyára tekintet nélkül való önálló megállapítására alkalmas tényállításnak nem tekinthető, A felperesnek arra alapított követelése pedig, hogy az alperes a közöttük fennálló szolgálati jogviszonyra tekintettel köteleztessék a felperest a baleset folytán bekövetkezett keresőképesség csökkenésével ért vagyoni hátrány megtérítésére, már a felek közötti szolgálati, jogviszonyból származó követelésnek minősül. A katonai szolgálat azonban a honvédség kötelékébe belépett felperes és az állam között közjogi nem pedig magánjogi jogviszonyt létesített. Ebből pedig — tekintettel arra, hogy a hatáskör kérdésének elbírálásánál nem a jogviszonynak a fél általi minősítése, hanem egyfelől a kereset (panasz) alapjául előadott tényállás, másfelől a jogviszony valódi, tárgyi természete az irányadó — következik, hogy a felperes a helyes jogi minősítés szerint a rendes bíróság előtt nem magánjogi kártérítési követelést, hanem a katonai szolgálatából s tehát közjogi jogviszonyból ellátás természetű igényt s így azzal azonos követelést kiván érvényesíteni, amelyet a m. kir. honvédelmi miniszterhez beadott kérelmében, illetőleg a m. kir. Közigazgatási Bírósághoz benyújtott panaszában támasztott. A felperes egyébként — a keresetében — maga is arra utal, hogy a zsoldos joggal és törvényszerűen követelheti, hogy a kir. kincstár részéről betegség, munkaképtelenség vagy törvényes ok hiányában történt elbocsátása esetén nyugellátást, végkielégítést, kártalanítást kapjon. Ekként Z. F.-nék mind a rendes bíróság, mind a m. kir. Közigazgatási Bíróság előtt érvényesített követelése tekintetében úgy az eljárás tárgyának, mint a feleknek és a jogalapnak az azonossága s tehát az ügyazonosságnak valamennyi kelléke fennforog. Minthogy pedig ezek szerint ugyanarra az ügyre nézve, amelyben a m. kir. Közigazgatási Bíróság érdemben határozott, a m. kir. Kúria, mint rendes bíróság fellebbvitellel meg nem támadható módon, vagyis jogerősen megállapította, hogy az eljárás hatáskörébe tartozik, ennélfogva kettőjük között az 1907: LXI, t.-c. 7. §-a első bekezdésének 5. pontja alá tartozó hatásköri összeütközés esete merült fel. A felmerült hatásköri összeütközést a Hatásköri Bíróság a m. kir. Közigazgatási Bíróság hatáskörének megállapításával szüntette meg a következő okokból: A Hatásköri Bíróság gyakorlatában állandóan érvényesülő szabály, hogy a közjogi jogviszonyból származó ügyek, csak abban az esetben tartoznak rendes bírói útra, ha van olyan törvényes jogszabály, amely az ilyen természetű ügyeket kifejezetten polgári per útjára utalja. Olyan értelemben intézkedő törvényes jogszabály azonban, amely az 1921: XLIX. t.-c. alapján felállított m. kir. honvédség kötelékében, mint toborzott katona szolgálatot teljesítő személynek a szolgálati jogviszonyából származó ellátás természetű követeléseit a rendes bíróság elé utalná, nemcsak hogy nincsen, de sőit a m. kir. honvédség legénységi állományú egyéneinek és az ily egyének hátramaradottainak ellátásáról szóló 1929: XV. t.-c. 3, §-ának második bekezdése az ellátási igények, így az 1. §. 4,—5. bekez-