Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Közigazgatási Bíróság hatásköre. Illetményügyek. 432. 163 felperest keresetével érdemi okokból elutasította, majd a budapesti kir, ítélőtábla a pert a Pp. 180. §-ának 1. pontjában meghatározott pergátló körülmény folytán — hatáskör hiányában — megszüntette, a m. kir. Kúria pedig megállapította, hogy a követelés elbírálása a rendes bíróság hatáskörébe tartozik azért, mert a felperes az alperes közegei részéről hivatalos eljárásuk közben jogellenesen okozott kárának megtérítését követeli, amelynek mértékét az előbbi illetményei alapul vételével számítja; már pedig ez olyan vagyonjogi követelés, amelynek elbirálására a rendes bíróság hivatott. Megjegyzi a Hatásköri Bíróság, hogy P. R. az őt hivatalvesztéssel sújtó fegyelmi ítélet megsemmisítését csak a m, kir. Közigazgatási Bíróságnál kérte, míg a rendes bíróság előtt ily kérelmet nem terjesztett elő. Ennélfogva e részben hatásköri összeütközésről a rendes bíróság és a Közigazgatási Bíróság között ügyazonosság hiányában nem lehet szó. Az illetményi igényt illetően a Hatásköri Bíróságnak elsősorban azt a kérdést kellett eldöntenie, hogy a felperes úgy a Közigazgatási Bíróságnál, mint a rendes bíróságnál azonos igényt érvényesített-e s tehát, hogy az ügyazonosság ifennforgása megállapítható-e annak ellenére, hogy kereseti igényét a felperes kártérítési igénynek nevezi. A Hatásköri Bíróság a felperes által érvényesített igények tekintetében az ügyazonosság fennforgását az alább kifejtettek alapján megállapította. A magyar közjogban és közigazgatási jogban kialakult és a Hatásköri Bíróság által is állandóan követett jogelvek szerint az állami alkalmazottak szolgálati jogviszonya nem magánjogi, hanem közjogi jogviszonyEbből pedig következik, hogy az állami alkalmazott sem a hivatalára, sem pedig az annak betöltéséért, ellátásáéirt néki járó ellenszolgáltatásra (illetményre, nyugdíjra stb.) az állammal szemben magánjogi alanyi jogosítványt nem szerez, hanem a közjogi természetű alkalmaztatási viszonyából folyóan az állammal szemben támasztható igénye közjogi jellegű. Az államot az alkalmazottaival szemben megillető fegyelmezési jog ugyancsak közjogi természetű jogosítvány, s az államnak a fegyelmi jogkört gyakorló cselekvő szervei a fegyelmi eljárás során hivatali ténykedést fejtenek ki, minélfogva a fegyelmi eljárás ós a fegyelmi határozat az államnak közjogi fényeként jelentkezik. A 'fegyelmi eljárásban és a fegyelmi határozat meghozatalában résztvevő hivatalos személyek által esetleg elkövetett alaki és anyagi jogszabálysértések ekként magának a fegyelmi határozatnak szabálytalanságát és törvényellenességét eredményezik. Vagyis a fegyelmi határozatnak törvényellenes volta az államnak azt a kötelezettségét, hogy az annak következtében elbocsátott alkalmazottjának az őt a közjogi alkalmaztatási viszonyából folyóan a fennálló törvényes rendelkezések alapján megillető illetményeit kiszolgáltassa, már önmagában és közvetlenül megállapítja, tekintet nélkül arra, hogy a fegyelmi jogkörben eljárt állami szerveknek szubjektív — alanyi — hibájára visszavezethető cselekményeiért vagy mulasztásaiért az államot magát terheli-e közvetett felelősség vagy sem. A kifejtettekből pedig — tekintettel arra, hogy a fegyelmi határozat11*