Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)

Rendes bíróság és közig, hatóság hatásköre polgári ügyekben. 149 Végrehajtási ügyek. 419. sítva — az adóstól csak bírói úton bajtható be, s ha a követelést előzetesen bíróilag is lefoglalták — de a bíróság még sem a végrehajtatót nem jogosította fel a követelés behajtására, sem annak behajtására ügygondnokot nem rendelt (1881: LX. t.-c. 124. §.), ügygondnok kinevezésének mellőzésével a pénzügyigazgatóságot kell a követelés behajtására feljogosítani s ilyen esetben a kincstári képviselő (tiszti főügyész) a behajtásra kirendelt ügygondnok jogaival ós kötelességével bír, vagyis ez utóbbi esetben is a követelési csak bírói úton hajtható be és a behajtott követelés a kielégítési sorrend eldöntése végett bírói letétbe helyezendő. Ezekből a rendelkezésekből pedig következik, hogy az ingóságokra (követelésekre) vezetett bírói s egyszersmind közigazgatási (adó) végrehajtás esetében úgy a bírói úton végrehaj tatónak, mint a m. kir. kincstár foglaltatónak a lefoglalt követelésből való kielégítési jogát csupán a hatályos foglalással szerzett zálogjog elsőbbsége állapítja meg. Vagyis közöttük a kielégítési sorrend (Vht. 119. §-a) eldöntése válik szükségessé, s tehát a bíród úton végrehajtató a m. kir. kincstárral csak a megelőző foglalással szerzett zálogjoga s az abból folyó kielégítési elsőbbségi igénye alapján kerül jogviszonyba. S reá nézve közömbös az, hogy a m. kir. kincstárnak a foglalás alapjául szolgáló követelése mily jogviszonyból származik, jelesül, hogy ez a követelés a m. kir, kincstárt a végrehajtást szenvedővel szemben közjogi, avagy magánjogi jogviszony alapján illeti-e meg. De következik a fentiekből az is, hogy a végrehajtást szenvedő és az adósa közötti magánjogi jogviszony az által, hogy a végrehajtást szenvedőnek az adósával szemben fennálló követelését adótartozás fejében lefoglalják és az adósnál letiltják, közjogi jogviszonnyá át nem változik és a végrehajtást szenvedő adósa és a m. kir. kincstár között sem létesül e foglalás és letiltás folytán közjogi jogviszony. Nem változtathat természetesen ezen a jogi helyzeten — a jelen ügyben is fennforgó — az a körülmény sem, hogy a végrehajtást szenvedő adósa a lefoglalt követelés esedékessé válásakor az utóbb foglaltató m, kir. kincstárnak önként teljesítvén, ellene a tartozása — bírói úton való — behajtásának szüksége nem merül fel, mert az adós ily esetben is. — bár önként, de — a végrehajtást szenvedővel szemben fennálló magánjogi tartozását fizeti, nem pedig a kincstárral szemben fennálló valamely közjogi kötelezettséget teljesít. A jelen ügyben is tehát — a m. kir. kincstár a foglalás folytán zálogjogot a végrehajtást szenvedőnek a lakóival szemben fennálló lakbérkövetelésre szerezvén, — a lakók az adószámviteli osztálynak- nem közadót, hanem lakbért fizettek. A kifejtettekből pedig következik, hogy a jelen esetben, vagyis annak a követelésnek tekintetében, hogy a m. kir, kincstár, mint foglaltató a foglalás folytán javára befolyt összegeket a másik foglaltató zálogjogi elsőbbségének s tehát a kielégítési sorrendnek eldöntése céljából a követelés behajtására kirendelt ügygondnok kezéhez fizesse meg vagy bírói letétbe helyezze, a m. kir. kincstár és a másik végrehajtató érdekében fellépő ügygondnok között nem közjogi, hanem magánjogi jogviszony áll fenn, s így