Nizsalovszky Endre - Petrovay Zoltán - Bacsó Ferenc - Zehery Lajos - Térfy Béla - Pusztai János (szerk.): Grill-féle döntvénytár 29. 1935-1936 (Budapest, 1937)
Okirati illeték. 260—265. 103 vagyon részét tevő üzleti követelés összege a társasági szerződés után járó illeték megállapításánál számításba veendő. Kb. Nem lehetett a panasznak egészben helyet adni a megtámadott határozatban felihozott, de az alábiakkal nem ellentétes okokból és szemben a panaszban előadottakkal, különösen még azért sem, mert e bíróság megítélése szerint is az 1932. évi június hó 23-án kelt társasági szerződést és az 1932. évii június hó 9-én kelt üzletátruházási szerződést egymástól független és önálló, tehát külön illetékezés alá eső ügyletnek tekinti annál isi inkább, mert özv. Sz. Ö.-né a társasági szerződés kötésében saját személyében részt nem vett, a megalakult korlátolt felelősségű társaságnak tagja nem lett, viszont az üzletátruházási szerződésben, mint egyik szerződő fél áll szemben a társasági szerződés szerint a korlátolt 'felelősségű társaságot létesítő társtagokkal és mert a panaszolt illeték kiszabásánál és* illetőleg a panaszolt határozat meghozatalánál is a társasági szerződés 7. pontjában tételenkint felsorolt és összesen 366.718 P és a társaságot létesítő tagokat megillető követelés a társasági szerződés után járó illeték megállapításánál, mint vagyonbetét annál inkább is jogosan vétetett számításba, mert ezeket az öszszegeket a tagok a társaság fennállása alatt sem részben, sem egészben felmondani, tehát a társaságból kivonni jogosítva nincsenek és így nyilvánvaló, hogy ezek az összegek is a korlátolt 'felelősségű társaság esetleges hitelezőinek a kielégítésére is fedezetül szolgálnak, tehát nyílván vagyonbetét jellegével birnak. Minthogy az egyszeres illeték megállapításánál a kir. pénzügyigazgatóság a tényállás szabatos megállapítása és figyelembe vétele nélkül határozott, egyrészről, mert az üzletátruházási szerződés utáni illeték megállapításánál nem különítette el, hogy a vételárból milyen összeg esik az engedményezett üzleti követelésekre, holott ezek engedményezése után csak az 1927. évi V. t.-c. 28. §-ában megállapított illeték jár és a 3%-os ingó adásvételi illeték csak az áruráktár és berendezési tárgyak értékének, illetőleg ezekre eső vételárnak megfelelően követethető, amelyek a hagyatéki leltár beszerzése vagy a panaszosok egyéb módon való igazolása útján lesz csak megállapítható, másrészről pedig a társasági szerződés utáni illeték az egész vagyonbetét összege után egységesien lesz megállapítandó, amelybe az előzetesen befizetett összeg egészben beszámítandó lesz, a kir. pénzügyigazgatóságot a panaszosok álltai fizetendő egyszeres illeték összegének ujabb megállapítására kellett utasítani. (1935. jan. 11. — Kb. 9461/1934. P. sz. — 1872. E. H. — Pod. 1935. évi 2—3. f. 74.) 264, 5100/1931. M. E, sz. r. 68. §. — Jóváhagyás alá eső okirat után járó illeték közvetlen befizetésének elmulasztása miatt a fél terhére felemelt illetéket kiszabni nem lehet, (1934. dec. 4. — Kb. 14.045/1933. P. sz. — 1866. E. H. — Pod. 1935. évi 2—3. f. 65.) 265. 111, díjj. 1. tét. — AH. városi Krisztusban hívő gyülekezet nem elismert egyház, illetőleg vallásfelekezet, nincs jogszerzőképessége, s ezért az általa, mint vevő által kötött adás-