Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

52 Közigazgatási jog. említve, mint amelyek vámmentesek; s a mentességet megállapító felsorolás mint az általános szabály alóli kivétel szorosan értelmezendő; ebben a felsorolásban a közművek, aminő a vízmű, csatorna stb. külön helyet nem foglalnak; mindazonáltal, a bíróság megítélése szerint, a politikai közületek által „épített" vagy építtetett nevezett közmüvek az említett pontban foglalt „középületek" fogalma alá tartoznak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az „épület" fogalmában nemcsak a föld színétől felemelkedő, ú, n. „felépítmény" illetőleg „magasépítmény" foglaltatik benn, hanem annak szerves része az a'apépítmény (pl. pince, csatornák, stb.) is. Ha tehát a városi vízmű szemmel látható, fel- illetve magasépítrnényei (gépház, irodák stb.) az egész vízműnek mint egységes építészeti alkotásnak értékre s kiterjedésre is csupán kisebbik részét teszik is ki: a vízműnek nemcsak a szűkebb értelemben vett „telepen" levő alépítménye, hanem azon kívül is, a város területét behálózó csőrendszere, amely a vízmű fel- illetve magasépítményével, mint a szó köznapi értelmében vett „középülettel" elválaszthatatlan, szerves egységei alkot, — a vámmentesség szempontjából is, a „középület" fogalma alá kell hogy essék. A város panaszának 1. pontjában előadott érvelést tehát a bíróság alaposnak nem ítélhette. Ami pedig azt a panaszbeli kifogást illeti, hogy a vámszedéskor az áruk vámmentes rendeltetése hatóságilag igazolva nem volt: e részben a bíróság álláspontja a következő: a) Azokra a szállítmányokra nézve, amelyekre vonatkozó fuvarlevél címzésében a városi vízmű-építkezés akár önállóan, akár az építést végző vállalattal kapcsolatban fel volt tüntetve, a beszedett vámdíjak teljes öszszegükben visszatérítendők. Ezeknél a szállítmányoknál ugyanis a fuvarlevelek címzéséből, az áruknak a fuvarleveleken feltüntetett minemüségéböl és abból a körülményből, hogy a vámot beszedő vasúti állomáson nyilván köztudomású volt, hogy a szóban levő nagyarányú városi közmű-építkezés folyamatban van, a szállítmányok vámmentes jellege már a vámszedéskor is, külön hatósági igazolás nélkül is, megállapítható és megállapítandó volt. b) Ellenben azoknál a szállítmányoknál, amelyekre vonatkozó fuvarleveleik csak az építési vállalkozók nevére voltak címezve s a címzésben a „vízműépítés" nem szerepelt, minthogy a szállítmányok rendeltetése és így azok vámmentes jellege sem a címzésből megállapítható nem volt, sem pedig az elvámoláskor hatóságilag igazolva nem volt: a vámot az azt kezelő vasút jóhiszeműen és szabályosan szedte be. Annak a körülménynek tehát, hogy a vámmentesség ezeknél a szállítmányoknál csak a vámszedés után igazoltatott, nem az a jogi következménye, hogy a vámdíj, melyre nézve most már beigazolást nyert, hogy az jogalap nélkül szedetett, most már egyáltalán nem volna visszatérítendő, hanem csak az a jogi következménye, hogy a panaszosnak csak oly összegű vámdíjvisszatérítésre van igénye, amely öszszegű vám a kérdéses áruk után a vámengedélyes város által bevételeztetett. Ha tehát a vámszedést ellátó államvasút a kezelési díjat az akikor teljes jóhiszeműséggel és szabályosan történt vámszedétskor a maga részére visszatartott, a vámengedélyes város, amelyet mulasztás nem terhel, a vám-