Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

Ut- és vízügyek 47—48. 47 rák abból a célból létesültek, hogy közfunkciókat lássanak el és a köznek érdekében járjanak el, tehát a kamarák építkezése középítkezés jeliegével bír, ami pedig vámmentes. II. A K. th. város közönsége részére a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter által kibocsátott, a kövezetvám-szedést biztosító, jelenleg hatályos 68.827/1927. K. M. számú engedélyokiratban a vámmentesség szempontjából irányadónak mondott 87.799/1914. K. M. számú engedélyokirat II. rész 7. pontja értelmében — egyebek közt — ,,a középületek építésére szükséges anyagok" vámmentesek. Azt kell tehát vizsgálni, hogy a szóban levő szállítmányok „középítkezés" céljaira szolgáltak-e. A bíróság a mezőgazdasági kamarákat a vámszedés szempontjából — az idevonatkozó 1920: XVIII. t.-c. II. fejezetének rendelkezése alapján, s különös tekintettel a felhívott 36. §-ra, valamint a 35. §-ra, amely a kamarát kifejezetten ,,hatóság"-nak mondja, s végül a kamarák létesítésének közcélú indokára (27. §.) úgyszintén arra, hogy a közhatóságok a kamarák javaslatait tárgyalni kötelesek (37. §.): — közintézménynek tekinti, s ennek folytán az ő céljaikra szolgáló építkezésekhez felhasznált anyagokat vámmenteseknek kell minősítenie. Ez a vámmentesség egyaránt kiterjed — a bíróság megítélése szerint — a mezőgazdasági kamarák székházának építkezésére, valamint az általuk a gazdálkodás eredményességének emelése céljából létesített intézmények (pl, az adott esetben gyümölcstelep) létesítésével kapcsolatos építkezésekre, mert az id. t.-c. 34. §. (4) bekezdése az e célból való intézmények, berendezések létesítését szintén a kamarák közcélú feladatává teszi. Minthogy pedig e közcélú, középítkezéshez szükséges anyagok elvámolásánál — a fuvarlevelek címzéséből — azok rendeltetése már ismeretes volt, anélkül, hogy az akkor külön hatósági bizonyítvánnyal igazoltatott volna: Minthogy továbbá az engedélyokirat felhívott II. részének utolsó bekezdése csak azokra a szállítmányokra írja elő a vámmentességi igény hatósági igazolásának kellékét, amelyek vámmentes jellege különben megállapítható nem volna: a szóban levő szállítmányok vámmentessége már az elvámoláskor igazoltnak volt tekintendő, következéskép a jogalap nélkül beszedett vám a panaszos, mint engedményes részére visszatérítendő. Ezért a panasznak helyet adva, a rendelkező rész értelmében kellett határozni. (1934. okt. 23. — 5071/1933. K. sz. — 1488. E. H. — Kod. 1935. évi 2. f. 47.) V. ö. az 1416. sz. E. H.-al (Grill. 1933. évf. 46. sz. hat.) 48. 1890:1. t.-c. 99. §. — A tanítórendeknek iskolával kapcsolatos és a tanszemélyzet, meg a növendékek elhelyezésére szolgáló zárdája, a vámmentesség szempontjából egy tekintet alá esik az iskolákkal. (1934. máj. 1 — Kb. 2157/1931 K. sz. — 1489. E. H. — Kod. 1935. évi 2. f. 48.)