Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

46 Közigazgatási jog. A törvényhozónak azonban nyílván az volt a szándéka, hogy mind a szülő nö, mind a magzat részére az elérhető legteljesebb és legtöbb biztonságot adó ápolást nyújtsa, vagyis nemcsak éppen a szülés mozzanata, hanem az azzal kapcsolatban előállott közvetlen következmények körül is biztosítsa a szakszerű orvosi kezelést. Ebből pedig az következik, hogy, nem a közkórházban megirdult szülés közben, vagy a szülés közvetlen befejezése után olyan következmények mutatkoznak, amelyek sürgősen szükségessé teszik a szülő nő kórházba szállítását, ebben az esetben a betegség további folyamán, annak befejeztéig nyújtott további ápolás az 1931. évi 6000. M. E. számú rendelet 5. §. a) pontjában szabályozott ápolással egy tekintet alá esik, vagyis annak költségeit nem a fizetésre egyébként kötelezett fél, hanem a többször idézett rendelet 9. §-ával létesített átalány (ápolási költséghozzájárulás) fedezi. Következik ez az 1931. évi 6000. M. E. számú rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 1300/1932. N. M. M. eln. sz. rendelet 16. §-a (4) bekezdésének 2. pontjában foglalt abból a rendelkezésből is, amely szerint szülő nők rendes körülmények között csak a szülés megindultával vehetők fel kórházi ápolásba, vagyis rendkívüli körülmények között más helyzetben is helye van a felvételnek, természetesen az ápolási költségek fedezésének következményével. Ilyen körülmények között, az előrebocsátott tényállás alapján, nem sértett jogszabályt az alispán, amikor az országos társadalombiztosító intézetet a kórházi ápolási költségei megfizetésének kötelezettsége alól felmentette és ezért a panasznak nem lehetett helyet adni. (1934. jan. 23. — 6629/ 1932. K. sz. — 1460. E. H. — Kod. 1934. évi 4. f. 105.) Ut- és vámügyek. 47. 1920: XVIIL t.-c. 35—36. §. — A mezőgazdasági kamarák közintézményének s székházuk építéséhez, valamint más, a céljaikat szolgáló építkezéseikhez felhasznált anyagok vámmentesek. Kb. I. A vitás vám a D.-T. Mezőgazdasági Kamara gyümölcstelepének építkezésére szolgáló különböző építési anyagokat tartalmazó, és K. vasúti állomásra érkezett ötrendbeli szállítmány után szedetett be. A nevezett kamara engedményese — a panaszos cég — a szóban levő vám visszatérítésére azon az alapon tart igényt, hogy az elvámolt anyagok középítkezés céljaira használtattak fel, s így azok vámmentesek. A panasszal megtámadott polgármesteri határozat megállapítja, hogy a mezőgazdasági kamarák — jóllehet őket a földművelésügyi miniszter az 1920: XVIIL t.-c. 35. (helyesen: 36.) §-a értelmében a mezőgazdaság körébe tartozó gazdasági feladatok keresztülvitelével megbízhatja — az id. t.-c. 38. §-a értelmében kétségtelenül nem állami szervek, hanem érdekképviseleti szervek, amelyekre a vámmentesség nem terjed ki. A panaszos ezzel széniben azt vitatja, hogy a mezőgazdasági kama-