Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)
32 Közigazgatási jog. részt, aki hosszú ottlakása folytán a község életét megfigyelhette, amint a megbízott is csak ilyen lehet. Ez az elv a legtöbb adófizetés címén jogosultnál is csak annyiban van áttörve, hogy a vármegye területén lévő községekben 6 éven át tartó lakás után ügyelje a viszonyokat. Nincs akadálya azonban a fenti törvény értelem-megállapítása után,, hogy a jogosult, aki 6 éven át a községben nem lakott, tehát a 41. §. értelme szerinti ott lakónak nem tekinthető, a jogát megbízott útján gyakorolhassa. Alaptalan a panaszosnak az az érvelése, hogy a községi választók névjegyzékébe való felvételtől függ maga a legtöbb adófizetői jogosultság fennállása, mert e tekintetben a községi választók névjegyzékébe való fel nem vételnek jogi jelentősége nincs. A törvény 40. és 41. szakaszai a legtöbb adófizetői jogosultságot nem az említett alaki kellékektől, hanem a fentiekben kifejtett anyagi kellékektől tették függővé. A jelen esetben egyébként függetlenül attól, hogy T. G. a községi választók névjegyzékébe fel nem vétetett, a legtöbb adófizetők névjegyzékébe felvétetett ás a felvétel ellen jogorvoslattal a felterjesztett iratok szerint senki sem élt, úgy, hogy a jelen esetben csak az elismert, jog mikénti gyakorlási módjáról van szóf amikor is jogelv, hogy az elismert jognak gyakorlását is lehetővé kell tenni. IV. De alaptalan a panasznak a közérdek sérelmére fektetett része is. Közérdek címe alatt a közjog gyakorlásából okként, csak olyan okot lehet elfogadni, amilyen okot a törvény vagy törvényerejű szabály állapít meg. Egyébként a közérdek címe alatt az egyéni, társadalmi, politikai felfogás szerinti álláspont érvényesülhetne a fennálló jogrend ellenére. Ennek megfelelően vizsgálva a felhozott okokat, ami az adó nem fizetésére fektetett panaszpontot illeti, ez alaptalan azért, mert az 1929. évi XXX. t.-c. 40. §-a második bekezdésének utolsó mondata akként rendelkezik, hogy a 9. § 5—10, bekezdésének rendelkezéseit a községi legtöbbadófizetőkre is alkalmazni kell. A 9. § 10. bekezdése értelmében pedig a legtöbbadófizetésen alapuló jogot nem érinti az, hogy az adófizető az adójával hátralékban van. Épp így alaptalan az itt felhozott többi panaszpont is, mert eltekintve attól, hogy a panaszos állításait semmivel sem bizonyította, a felhozott tényeknek nincs az a jogi hatásuk, hogy ezen T. G.-t a képviselőtestületi jog gyakorlásából kizárják. A hivatkozott 1886. évi XXII. t.-c. 37. illetve 34. §.-a a választói névjegyzékből, illetve a választási jog gyakorlásából zárja ki azokat, akik vád alá helyezve vagy szabadságvesztés büntetés alatt, illetve csőd alatt vannak. A panaszos egyébként sem bizonyított állításai nem is foglalják magukban a fenti tényeket. V. A bíróság a panaszt alaptalannak találta, de tekintettel arra, hogy az alispán T. G.-t a legtöbbadófizetés címén megillető kéviselőtestületi tagság személyes gyakorlására jogosította fel, a fentiek alapján kimondta, hogy a nevezettet a jog gyakorlása ezidőszerint csak megbízott útján illeti meg. (1933. dec. 13. — 8146/1933. K. sz. — 1456. E. H. — Kod 1933. évi 3. f. 91)
