Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

Gyilkosság és szándékos emberölés. (Btk. 278., 279. §.) 157 385.-387. 386. Btk, 278., 279, §, — Elhatárolás szándékos emberöléstől és gyilkosságtól. — Előre megfontolt a szándék, ha az ölés elhatározásától a kivitelig eltelt több, mint két óra alatt nem merült fel olyan mozzanat, amely a vádlott értelmi és érzelmi világára zavarólag hathatott volna. K. A minősítés kérdésiében a kír. Kúria is törvényszerűnek találta az alsófokú bíróságoknak azt a jogi állásfoglalását, hogy a vádlott az ölési szándékát előre megfontolva ölte meg a néhai sértettet. Az ölés elhatározásától a kivitelig eltelt több, mint két óra alatt ugyanis nem merült fel olyan mozzanat, amely a vádlott értelmi és érzelmi világára zavarólag hathatott volna. A vádlott tehát huzamosabb időn át nyugodtan, minden külső befolyástól mentesen készült fel a tettre és ugyanilyen lelki állapotban várta ki az alkalmas időpontot arra, hogy végezzen a sértettel. A vádlottnak azt a védekezését, hogy ő hirtelen haragjában azért ölte meg a sértettet, mert ez őt utolsó találkozásuk alkalmával magától ellökte és szemenköpte, minthogy ezt az alsófokú bíróságok tényként meg nem állapították, a szándék fokának vizsgálatánál figyelemre méltatni nem lehetett. Ugyanebből az okból nem volt figyelembe vehető továbbá a vádlottnak a panaszindokokban foglalt az az érvelése sem, mely szerint ő az esetet megelőző éjszakán oly sok italt fogyasztott, hogy ennek az értelmet elbódító hatását még a cselekmény véghezvitele alatt is érezte. Annak pedig, hogy a vádlott öntudatát a szeretet utáni vágyódás és a reménytelen szerelme miatti elkeseredése zavarta volna meg olyannyira, hogy nála a tisztánlátás és a helyes ítéletalkotás lehetősége ki volt zárva, ellentmond a vádlott tervszerű ténykedése s különösen ami a dolog érzelmi részét illeti, a vádlottnak az a magatartása, hogy a haldokló leányt segítség nélkül magára hagyta, de sőt meg is rugdalta. iMindez nem a mélységes' szerelemnek és a szerelméről lemondani nem tudó "egyén kétségbeesésének, hanem a nemtelen bosszúnak jól átgondolt és kérlelhetetlen ridegséggel végrehajtott műve volt. Ezért nem tévedtek az alsófokú bíróságok abban, hogy a vádlott cselekményét nem szándékos emberölésnek, hanem gyilkosságnak kell minősíteni. A büntetés kiszabásánál a kir. Kúria a vádlott fiatalabb kora mellett a büntetlen előéletnek enyhítő hatást nem tulajdonított, egyébként azonban a kir. ítélőtábla ítéletében felsorolt körülményeket szintén olyanoknak ismerte fel, amelyek a bűnösség fokának megítélésénél támpontul szolgálhatnak és ezek alapján úgy találta, hogy a vádlottal szemben a Btk. 92. §-ának alkalmazása indokoltan mellőztetett. (1935. márc. 28. — B. II. 625/1935.) 387, Btk. 281. §. — Nincs alap az öntudatot elhomályosító és az akaratelhatározás szabadságát korlátozó erős felindulás megállapítására abban az esetben, amikor a vádlott kezdte a dulakodást s azt kitartóan folytatta mindaddig, amíg a sértett életét ki nem oltotta. K. A védő a semmíségi panasz írásbeli indokolása szerint a Bp. 385. §. 1 b) pontja alapján azért élt semmiségi panasszal, mert F. I. vádlott bűn-