Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

158 Büntetőjog. cselekménye nem a Btk. 281. §. t. bekezdése szerint erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettének lett minősítve. Az a körülmény, hogy a vádlott szóvitába elegyedett a sértettel; majd egymásba kapaszkodtak, mindketten a földön hevertek s a vádlott volt alul és a sértett felül; hogy a vádlottban esetleg már a sértett hiúság, a szégyenérzet is dolgozott; s hogy a vádlott italos állapotban volt, figyelemmel arra, hogy a való tényállás szerint a vádlott volt az, aki mindenáron arra törekedett, hogy az elhalt sértettbe belekössön s a rajta erőtt vett veszekedés] hajlandóságát kielégítse; hogy a vádlott az, aki az elhalt sértettet megtámadta, átnyalábolta s vele dulakodni kezdett és midőn a vádlott után a sértett került a földön felül, a vádlott volt ismét az, aki belekapaszkodott a sértettbe s> mindaddig nem engedte el a sértettet, míg szét nem választották őket, jóllehet a sértett kérte a vádlottat, hogy hagyjon neki békét, ő nem akar verekedni; majd azután újból a vádlott volt az, aki a sértettet boros üveggel meg akarta ütni, s azt már ütésre is emelte és azzal csak azért nem ütötte meg a sértettet, mert az üveget elvették tőle; figyelemmel arra, hogy a vádlott még ezután sem hagyott bókét a sértettnek, hanem követte ezt és társaságát s arra törekedett, hogy a sértettet haragra ingerelje, felhánytorgatta neki s gúnyolta őt, hogy 2 hét előtt megverték a strandon, s amidőn erre az elhalt sértett nem tett mást, mint hogy visszafordult és csak annyit mondott a vádlottnak: ,,no és bizonyítsd be!", s erre rögtön lőtt a vádlott; s minthogy ekként a szóváltást s a tettlegeskedést is mindig a vádlott kezdeményezte és az ő magatartása volt mindig sértő és jogtalan az elhalt sértettel szemben: mindezeknélfogva a fenti körülményeket a m. kir. Kúria sem tartotta alkalmasaknak a Btk. 281. §-ában megkívánt, az öntudatot elhomályosító és az akaratelhatározás szabadságát korlátozó erős felindulás megállapítására. Nem tévedett tehát a kir. ítélőtábla, amikor a vádlott bűncselekményét niem minősítette a Btk. 281. §. 1. bekezdése szerint erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettének, Ezért nem alapos a védő semmiségi panaszának a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján bejelentett része. Végül a kir. főügyész és a védő részéről a II, Bn. 28, §-a (= Bp. 385. §. 3, pontja) alapján bejelentett s F. I. vádlott részéről bejelentett s ugyancsak a Bp. 385. §. 3. pontjára alapítottnak vett semmiségi panaszok azért alaptalanok, mert magáévá téve a kir. ítélőtábla által elfogadott enyhítő és súlyosító körülményeket, a m. kir. Kúria úgy találta, hogy az alsóbbfokú bíróságok F. I. vádlott büntetését alanyi bűnösség! fokával és cselekményének tárgyi súlyával arányban állapították meg, s hogy így, amíg egyrészről a Btk. 92. §-ának az alkalmazására nincs törvényes alap, addig másrészt a büntetésnek bármily mértékben leendő felemelése sem indokolt, (1934. okt, 16. — B. III. 4217/1934.) 388,, Btk, 285. §. — Magzatelhajtás alanya csak teherben levő nő és harmadik személy is csak teherben levő nővel kapcsolatban, — elkövetési tárgya pedig csak élő méhmagzat lehet.