Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

Büntetőjog. munkanélküli. Hangoztatja a közlemény, hogy gyáva áruló az, ki megtagadja sorsát, mert a sorsot csak harc útján lehet megjavítani, le kell tehát rázni a láncokat, véget kell vetni a hosszú álmoknak, — lebegjen a szemük előtt Spartacus és Dózsa. A sajtóközleménynek ez a tartalma nélkülözi az egyes osztályoknak azt a gyűlöletkeltésre alkalmas szembeállítását, ami a vádbeli osztály elleni izgatás bűncselekményének a törvény szerint nélkülözhetetlen ismérve. Magukat a munkanélkülieket sem lehet osztálynak mondani, hiszen munkanélküli a társadalmi tagozódásra tekintet nélkül mindenki, akit a gazdasági válság kenyerétől megfoszt. A sajtóközlemény a munkanélküliekkel szembe nem Is állít egyetlen osztályt sem, amelynek önző magatartására a munkanélküliség problémáját visszavezetné. Osztály elleni izgatás tényálladékát tehát az inkriminált szövegrész nem valósítja meg. Azonban az 1921. évi III. t.-c. 5. §. első bekezdésébe ütköző, az állam és a társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására, a vagyontalanok osztályuralmának erőszakos úton létesítésére való izgatást magában foglalja. A vádlott, aki a rendtörvénybe ütköző bűncselekmény miatt már többször el volt ítélve, a munkanélkülieket arra ösztönzi, hogy boldogulásuk elérése végett ne legyenek félénkek, gyávák, árulóik, hanem legyenek bátrak, mert az élet harc és csak harc által lehet megjavítani a sorsot. Amint fentebb is kiemeltetett, arra hívja fel a munkanélkülieket, kiknek ősei rabszolgák, jobbágyok, cselédek, munkások voltak, hogy rázzák le láncaikat, vessenek véget hosszú álmaiknak, lebegjen örökké előttük Spartacus és Dózsa; az utóbbit Istennek is nevezi. Amikor tehát a vádlott azokat a munkanélkülieket, akiknek ilyen ősei voltak, — nyilván az ú. n. proletárokra célozva —, sorsuk javítása céljából, harcra, a láncok lerázására, tehát felforgatására, erőszakra hívja fel, eszményként Spartacus és Dózsa alakjait tárva lelki szemeik elé, akik a történelem tanítása szerint mindketten az államhatalom elleni lázadások vezérei voltak, sőt utóbbi Csanádról a főurakhoz intézett leveleiben azt is kijelentette, hogy a nemességet kiírtja, a királyságot eltörli s mindenkinek egyenlő birtokrészt ad, — nyilvánvalóan az állam és a társadalom törvényes rendjének erőszakos! ifelforgatására és osztályuralom erőszakos uton való létesítésére izgatott. Ez az izgatás az inkriminált sajtóközleménynek vezető hangja. Ugyanazért a m. kir. Kúria a vádlott bűnösségét az alsófokú bíróságok ítélete eme részének megsemmisítésével az Átv. 5. §. első bekezdésébe ütköző vétségben állapította meg. Ennek a minősítésnek a tettazonosság körében nem volt akadálya, mert a közvádló ugyanazon szövegrész miatt emelt vádat osztály elleni izgatás büntette címén s miután mind a vád, mind az itt megállapított cselekmény az állam rendjét, belbékéjét támadja meg, azonos a veszélyeztetett jogi érdek is. A szemérem elleni vétség tekintetében a m. kir. Kúria az alsófokú bíróság ítéletében felhozott indokokon felül azért találta alaptalannak a semmisségi panaszt, mert téves a semmissségi panasz írásbeli indokolásának az az