Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

Beszámítást kizáró és enyhítő okok. (Btk. 79., 89. §.) 151 379.—381. nélkül hagyott indokolásából kivehetően azért, mert úgy gondolták, hogy a külföldön előzetes letartóztatásban töltött idő a büntetésbe nem számítható be. Ebben azonban tévedték, mert a külföldön töltött időnek beszámíthatását a törvény nem zárja ki. A Btk. 94. §-a ugyanis nem tesz különbséget a belvagy külföldön töltött előzetes letartóztatás között. És a Btk. 13. §-ának abból a rendelkezéséből is, hogy a 8. és 9. §-ok eseteiben a büntetésnek külföldön kiállott része a magyar bíróságok által megállapítandó büntetésbe mindig beszámítandó — arra vonható következtetés, hogy a törvény, feltételeinek fenforgása esetében, a Btk. 94. §-át alkalmazni kívánta akkor is, amikor külföldön töltött előzetes letartóztatásról vagy vizsgálati fogságról van szó. Az alsóbbfokú bíróságoknak a vádlott sérelmére történt tévedése a Bp. 385. §. 2. pontjában meghatározott semmisségi ok lévén, a m. kir. Kúria idevonatkozóan mindkét alsóbbfokú ítéletet hivatalból megsemmisítette és a törvénynek megfelelő ítéletet hozott. A kir. ítélőtábla megsértette a törvényt azzal is, hogy jóllehet a vádlott a Bp. 506. §-a alapján a büntetést 1924, évi szeptember hó 26-ik napján megkezdte, az ettől kezdve ítéletének meghozataláig, 1934. évi november hó 10-ik napjáig eltelt időt a Btk. 94. §^ára hivatkozással beszámítás tárgyává tette. Amikor ugyanis a vádlott — miként az adott esetben történt — nem fellebbez, hanem a büntetését a Bp. 506. §-a alapján megkezdi, az ettől a naptól eltelt idő már nem előzetes letartóztatás vagy vizsgálati fogság, hanem büntetés, az tehát a Btk. 94, %-a. alapján beszámítás tárgyává nem tehető. Ez a tévedés azonban, mivel a kir, ítélőtábla az 1934, évi szeptember hó 26-ik napjától 1934. évi november hó 10-ik napjáig eltelt időt egészen beszámította, a vádlottnak nem szolgált sérelmére és így azt a m. kir. Kúria a Bp. 385. §. 2. pontjában meghatározott semmisségi okként hivatalból nem vehette figyelembe. (1935. április 8. — B. II. 5773/1934.) 381. Btk. 89. §., 172. §. 2, bek,, Átv. 5. §. 1. bek., Bp. 325. §. — LA munkanélkülieket nem lehet a Btk. 172. §-nak második bekezdésében meghatározott izgatás bűncselekménye szempontjából osztálynak tekinteni. — II. Ugyanazon szöveg miatt osztályelleni izgatás címén emelt vád esetében a tettazonosság sérelme nélkül meg lehet állapítani az Átv. 5. §-nak első bekezdésébe ütköző izgatást. — III. Büntetéskiszabás. — Izgatás és szemérem elleni vétséo miatt történt elítélésnél súlyosító körülmény istenkáromló kifejezés használata. K. I. A kir. ítélőtábla ítélete ellen a vádlott felmentése és a Btk. 92. §-ának alkalmazása végett élt semmisségi panasszal. II. A vád alapja az, hogy a vádlott által írt füzetnek a vádiratban megjelölt s az alsófokú bíróságok ítéletében idézett részei a vagyonos osztály ellerí gyűlöletre izgatást tartalmaznak és szeméremsértők. A sajtótermék inkriminált első része a munkanélküliek nehéz helyzetére mutat reá, A sajtóközlemény szerint a munkanélküli azért van, hogy ,,üsse a vasat" (dolgozzék), ami ezen kívül esik, az nem ő érette van. Mások számára ő felesleges; pedig nem felesleges, csak annak érzi magát a