Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

Rendes bíróság és közigazgatási hatóság hatásköre büntető 137 ügyekben 365—367. hető, amely valaki irányában a közfelfogás szerint a megvetésnek vagy kisebbítésnek kifejezésére, tehát meggyalázásra vagy lealacsonyításra alkalmas. V. I. által a csendőrjárőrrel szemben használt abból a kijelentésből, ,,az anyjuknak a haszonleső hétszentségét, még annak is az Ur Istenét, aki ide küldötte ezeket a haszonlesőket" a „haszonlesők" kifejezés a járőr tagjaival szemben megvetés nyilvánítására és a járőr tagjai személyiségének lealacsonyítására alkalmasnak mutatkozik, következőleg a fenti kifejezés használata az 1914: XLI. t.-c. 2. §-ába ütköző becsületsértés vétségének tényálladéki ismérveit látszik kimeríteni. Minthogy pedig az 1914: XLI. t.-c. 2. §-ába ütköző becsületsértés vétségének elbírálását az 1897: XXXIV. t.-c. 18. §-ának I. 6. pontja a kir. járásbíróságnak, amennyiben pedig a cselekmény az 1914: XLI. t.-c. 8. '§-a szerint felhatalmazásra hivatalból üldözendő becsületsértés vétségének minősíttetnék, azt az 1897: XXXIV. t.-c. 17. §-a a kir. törvényszéknek, vagyis a rendos bíróságnak a hatáskörébe utalja, ennekfolytán a rendelkező rósz értelmében kellett határozni. A Hatásköri Bíróság mellőzte annak vizsgálatát, vájjon a sértettek a Btk. 268. §-ának megfelelő magánindítványt előterjesztettek-e, vagy pedig az 1914:XLI. t.-c. 8. §-ában előírt felhatalmazást bemutatták-e, mert a magánindítvány vagy felhatalmazás fenn vagy fenn nem forgása nem a hatáskörre, hanem az ügy érdemére tartozik. Megjegyzi végül a Hatásköri Bíróság, hogy a jelen — kizárólag a hatáskör kérdésére szorítkozó — határozata a rendes bíróságot egyáltalán nem akadályozza abban, hogy arra az esetre, ha magánindítvány hiánya vagy bármely más ok miatt a becsületsértés vétségét megállapíthatónak nem találná, a megtartott tárgyalás alapján a Bp. 22. §-ában foglalt rendelkezés értelmében szélesebb hatáskörénél fogva a terhelt cselekményét, mint a Kbtk. 46. §-ába ütköző kihágást is a saját hatáskörében elbírálhassa. (1935. ápr. 29. — 1934. Hb. 87.) 367. 1879: XXVIII, t.-c. 19. §. — Aki, mint magánlakás bérlője és így ebből a minőségéből folyóan az 1879: XXVIII. t.-c. 3. §-ának 2. pontjában megjelölt egyén, a bejelentő hivatal részére kiállított bejelentő lapon magát más családi és utónéven jelenti be, mint amely a születési anyakönyvébe be van jegyezve, az 1879: XXVIII. t.-c. 19. §-ába ütköző kihágást követi el, mert említett cselekményével az idézett t.-c. 6. és 11. §-án alapuló azt a jogi kötelezettségét sérti meg, amely őt e szakaszok értelmében a bejelentő hivatal részére szóló bejelentő lapnak a bejelentett egyén személyi állapotát tárgyazó rovatai (adatai) pontos és a valóságnak megfelelő helyes és teljes kitöltése tekintetében terheli. E kihágás elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Hb. Az 1894: XXXIII. t.-c. 44. és 83. *§-a ezzel szemben csupán oly esetekre kívánt rendelkezni, amelyek büntethetőségét más jogszabály addig meg nem állapította, vagyis amelyekben a hamis név használata — egyebek