Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 28. 1934-1935 (Budapest, 1936)

138 Hatásköri Bíróság határozatai. között — a hatósági nyilvántartás céljára szolgáló bejelentésen kívül történt. A családi és utónevek hamis bejelentése esetében épenúgy a hatóság félrevezetését célozza büntetni a törvény, mint a családi és utónévnek a hatóság előtt történt hamis bemondása esetén. Valamint tehát az utóbbi eset nem minősül anyakönyvi kihágásnak, hanem a hatóság elleni kihágásnak (Kbtk. 43. §.), épenúgy nem minősül anyakönyvi kihágásnak, hanem bejelentési kihágásnak a hamis néven történt bejelentés. Egyébiránt a későbbi 1894. évi XXXIII. t.-c. sem a bejelentési, sem pedig a hatóság elleni kihágást, mely kihágások különben is lényegükben az anyakönyvi kihágástól eltérő különleges jogi érdekeket védenek, semmiféle rendelkezéssel nem helyezte hatályon kívül. A feljelentett cselekmény nem tekinthető a Kbtk. 72. §-ában meghatározott közbiztonság elleni kihágásnak sem, mert ez a szakasz csak azokra nyerhet alkalmazást, akik, mint szállóvendégek, szállodában vagy vendéglőkben felhívás ellenére nem írják be avagy hamisán írják be nevüket, állásukat vagy lakóhelyüket az idegenek nyilvántartására hatóságilag rendelt vendégkönyvbe vagy jegyzékbe. Már pedig a terhelt nem mint szállodában vagy vendéglőben szállóvendég, hanem mint magánlakás bérlője tette a kihágási büntető eljárás alapjául szolgáló hamis bejelentést. (1935. febr. 11. — 1934. Hb. 16.) 368. 1894: XII. t.-c. 108. §. — A mezőrendőri kihágásból származó kártérítés megállapítása minden olyan esetben a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik, valahányszor a rendőri büntető bíróság a követelés alapjául szolgáló kihágás miatt előtte folyamatba tett eljárás befejeztével érdemleges határozatot hoz. Ilyen esetekben tehát a kártérítési követelést a mezőrendőri kihágási ügytől elválasztani és a rendes bíróság elé utalni nem lehet. Hb. A rendőri büntető eljárás egységes szabályozása tárgyában az 1901: XX. t.-c. 22. §-ában adott felhatalmazás alapján kibocsátott 65.000' 1909. B. M. sz. rendelet 43. §-ának harmadik bekezdése értelmében a rendőri büntető bíróság a sértettet a kihágásból eredő kártérítési követelésével polgári perútra utasíthatja ugyan bizonyos esetekben, jelesül: ha a kártérítési követelés tisztázása bővebb bizonyítást tenne szükségessé, vagy a rendőri büntető eljárás más okból jelentékenyen késleltetné. Ámde ugyané rendelet 43. §-ának negyedik bekezdése az említett általános szabállyal szemben mintegy kivételképen érintetlenül hagyja azokat az eseteket, amelyékben egyes törvények a kihágással kapcsolatos kártérítési és egyéb követeléseknek a kihágási üggyel együttes tárgyalását és eldöntését rendelik. Már pedig épen ilyen kivételes természetű rendelkezést tartalmaz a mezőrendőri kihágásból eredő kártérítési igények tekintetében az 1894: XII. t.-c. 108. §-a, amidőn kimondja, hogy a büntetessél egyidejűleg a hatóság a költségek és a kártérítés érdemében is határoz. A mezőrendőri törvénynek imént idézett rendelkezését helyesen csak úgy lehet értelmezni, hogy a mezőrendőri kihágásból származó kártérítés