Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

60 Pénzügyi jog. Általános forgalmi adó. 138, 1921: XXXIX. t.-c. 29. §. — Ha több kereskedő cég a részletügyletek lebonyolítása céljából egy szervet létesít, a vevők szerzése, vásárlási igazolványok kiállítása, a vásárolt áruk ellenértékének beszedése és annak egyes cégek közötti felosztása, illetve a kintlevő részletek nyilvántartása és behajtása végett; az e célra általa beszedett kezelési költség nem esik általános forgalmi adó alá. Kb. Több sz.-i cég a részletügyletek lebonyolítása céljából egy szervet létesített, amelynek hivatása vevők szerzése, vásárlási igazolványok kiállítása, a vásárolt áruk ellenértékének beszedése és annak az egyes cégek közötti felosztása, illetve a küntlevő részletek nyilvántartása és behajtása. Ezt a szervet a létrehozó cégek E. R. K. nevezték el. Az E. R. K. ezért a tevékenységéért a vevőtől az árut kiszolgáltató cégnél kialkudott vételáron felül annak 5%-át szedi be kezelési költség címén s ez az összeg arra szolgál, hogy abból az esetleg behajthatatlanná vált részleteket az árut kiszolgáltató cégnek kifizesse. A cégek érdekében kifejtett tevékenységéért az árut kiszolgáltató cág részére befizetett összegből 10%-ot tart vissza, amely 10% a B.-i I.nál vezetett ,,E. költségszámlá"-n helyeztetik el. Az E. R. K. 1926. november 26-tól 1931. április 30-ig terjedő időben az említett 10%-ból 575.142 P 61 fillérhez, 1931. május 1-től szeptember 13-ig terjedő időben 33.905 P 46 fillérhez, 1931. szeptember 14-től 1932. december 31-ig terjedő időben 74.009 P 13 fillérhez és 1933. március 1-töl április 30-ig terjedő időben 13.573 P 90 fillérhez jutott, amelyet a sz.-i IV. ker. kir. adófelügyelő, illetve annak forgalmi adó osztálya általános forgalmi adóköteles bevételnek minősített. Ezt a minősítést a sz.-i m. kir. pénzügyigazgatóság is helyesnek találta, következésképpen az előírt adókat fenntartotta. A követelések alaptalanságát vitató panaszokat a kir. közigazgatási bíróság helytállóknak találta. Az iratok között elfekvő megállapodások szerint az E. R. K. felállító egyes cégek függetlenségüket fenntartották, az adminisztrációs költségekre a hozzájárulás elszámolás kötelezettsége mellett adatott, ami, ha nem volt elég, pótoltatott, ha a szükségesnél több volt, az évi elszámolás alkalmával visszatéríttetett, esetleg jóvá íratott. E szerint a szóban forgó 10% jutaléknak nem minősül. De nem is minősülhet, mert semmi adat sincs arra, hogy az egyes cégek az E. R. K.-val megállapodást létesítettek volna, már pedig a jutalék valamely megállapodást feltételez. A megállapodás az egyes cégek között létesült az E. R. K. felállítása, működtetése és fenntartása iránt. Működése azonban úgy az 1925. szeptember 1-én létrejött alapmegállapodás, mint a későbbi megállapodások tartalma szerint is az adminisztrációban merült ki, mert a cégek javára, vagy terhére semmiféle üzletet nem köthetett, az alkalmazottakat nem ő, hanem a cégek fogadták fel, amint ez a N. J igazgató alkalmazására vonatkozó 1931. július 3-án kelt levélből, valamint az egyik alkalmazottnak a b.-i központi kir. járásbíróságnál 205.884/1927. sz.