Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

68 Pénzügyi jog. tali illetőleg szolgálati kiadással (üzleti utazással stb.) vannak egybekötve, a 16. §. (2) bekezdése szerint nem tartoznak a kereseti adó alapjába. A törvényhatósági joggal felruházott és megyei városokban alkalmazott tisztviselők szolgálati járandóságait az 1927. évi V. t.-c. 49. §-a öt csoportba osztja, ú. m.: 1. az állami tisztviselők fizetésével egyenlő összegű alapilletmény, 2. ezen alapilletménynek legfeljebb 50%-át tevő külön illetmény (pótilletmény) , 3. néhány vezető tisztviselő részére a szükség és méltányosság mértékéhez képest engedélyezhető, de a nyugdíjba be nem számítható költségátalány (képviseleti átalány), 4. utiátalány és a külön megbízás alapján a hivatali helyiségen kívül végzett munkálatokért a végzett munka arányában engedélyezett átalányösszegek és 5. az egyszersmindenkorra járó jutalmak és segélyek. A kérdés az, hogy a 3. csoportban (a 49. §. (4) bekezdésében) említett költségátalány (képviseleti átalány) az alkalmazottak kereseti adója alapjába tartozik-e. Az adókötelezettség kérdését a K. H. Ö. 16. §-ának (2) bekezdése alapján az dönti el, hogy ez a költségátalány (képviseleti átalány) olyan szolgálati járandóságnak minősíthető-e, amely meghatározott hivatali illetőleg szolgálati kiadással van egybekötve? Erre a kérdésre pedig igen-nel kell válaszolni, mert az 1927. évi V. t.-c. 49. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezésekből nyilvánvaló, hogy az átalányt a város néhány vezető tisztviselője — tehát elsősorban a polgármester és helyettese — azon költségek fedezése céljából kapja, amelyek a szolgálati viszonyból folyó képviseleti teendők ellátásával kapcsolatban felmerülnek. A vezető tisztviselők reprezentálása szolgálati viszonyból eredő kötelesség, — tehát a reprezentálással felmerült költség hivatali illetőleg szolgálati kiadás. A vezető tisztviselők költségátalánya meghatározott hivatali kiadással van összekötve, mert az átalánynak a törvény szavaiban kifejezett célja az, hogy a város vezető tisztviselői ebből a járandóságból fedezzék azokat a kiadásokat, amelyek a város képviselete alkalmával esetről-esetre felmerülnek, amely kiadások megtérítését tehát a képviselő jogosan igényelheti és amely kiadások átalány hiányában esetről-esetre volnának a képviselő részére megtérítendők. A törvény expressis verbis megállapítja, hogy ez az átalány nem fizetés, hanem a képviselet (a reprezentálás) költségeinek a megtérítése. Ez az átalány tehát terhelt járandóság, mert a törvény szavai szerint ,.költség" fedezésére szolgál és pedig olyan költségek fedezésére, amelyek meghatározott hivatali teendő, — a „képviselet" ellátása alkalmával szükségképen felmerülnek. Ez az átalány tehát a K. H. Ö. 16. §-ának (2) bekezdése szerint nem tartozik a kereseti adó alapjába. A képviseleti átalányt az 1927. évi V. t.-c. 49. §-ának (4) bekezdése szerint „a szükség" és „a méltányosság" mértékéhez képest kell megállapítani. Az a körülmény is, hogy az átalány a szükség mértékéhez igazodik és hegy abban csak néhány vezető tisztviselő részesülhet, azt igazolja, hogy az átalány meghatározott hivatali kiadással egybekötött járandóság, mert csak akkor engedélyezhető, ha „a szükség" indokolja és csak azok részére,