Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

722 Szolgálati jogviszony. Az alapszabályok 23. §-ának utolsó bekezdése értelmében a választmány állapítja meg az alapító tag által a kedvezmények fedezetéül egyszerre befizetendő tartaléktőkéit. A 24. §. szerint pedig a 23. §-ban engedélyezett kedvezmények csak abban az arányban lépnek hatályba, amely arányban a tartaléktöke befizetése megtörtónt. Azt a tartaléktőkét azonban, amely a kedvezmények fedezetéül megállapítottan egyszerre fizetendő be, a felperes nem vitásan böfízette munkaadójának és ez utóbbi az alperesnek. Az alapszabályok 20. §-a szerint a 17. §. d) pontja esetében, vagyis akkor, ha az alapító tag az alkalmazottját, a rendes tagot, annak hibáján kivül elbocsátja, az esetleges tartalékhiányt az illetékes alapító tag köteles azonnal befizetni. Ezt a tartalékhiányt az alperes abban a kamatkülönbözetben jelölte meg, amely ifelszaporodott volna a felperes tartaléktőkéjénél abban az esetben, ha haláláig, vagy megrokkanásáig, avagy a teljes 40 évi szolgálat elteltéig szolgálatban lett volna. Ez a tartalékhiány tehát nem azonos a kedvezmény engedélyezésével egyidőben ifízetendő tartaléktökével és ezért az a kérdés, vájjon ezt a tartalékhiányt, amely saját ténye által merült fe), az alapító tag befizette-e alpereshez, vagy nem, a rendes tagra nem tartozik, hanem az alapító tag ós az elismert vállalati nyugdíjpénztár egymás közötti viszonyában intézendő el. Nem helytálló az a panasz sem, hogy a felperes munkaadójának alapító tagsága a felszámolás kimondása ifolytán az alapszabályok 7. §. b) pontja értelmében megszűnt és hogy ezzel egyidejűleg az alapszabályok 16. §. c) pontja alapján a felperes rendes tagsága is megszűnt. Ugyanis a felperes munkaadója a M. Mi. V. r.-t. felszámolását csak 1931. évi december hó 29-én határozta el; 1931. évi augusztus hó 31-én tehát, amidőn a felperes szolgálata megszűnt, még alapító tag volt és ennek folytán a felperes nyugdíjigénye már ezen a napon megnyílt; az alapító tagnak későbbi kilépése pedig a már megnyílt nyugdíjigényt meg nem szünteti. Ezekből az okokból és ezekkel nem ellenkező saját indokai alapján helyesen döntött a fellebbezési bíróság, midőn a felperes nyugdíjjogosultságának megállapítása mellett az alperest az összegszerűen nem vitás nyugdíjnak és kamatának, valamint pervesztessége iolytán a perköltségnek fizetésére kötelezte. (1934. jan. 19. — P. II. 5024/1932.) 977- 1928: XL. t.-c. 146. §. 7. p., 6002/1928. N. M. M. r. 13. §. — Vállalati nyugdíjpénztár által szolgáltatandó nyugdíjnál a nyugdíjpénztár vagyoni helyzete. — Az 1928. évi XL. t.-c. 191. §-ában nyert felhatalmazás alapján kibocsátott 6002/1928. eln. számú népjóléti és munkaügyi miniszteri rendelet 13. §-a értelmében az elismert vállalati nyugdíjpénztár által nyújtott szolgáltatásokra való igény jogosultság megnyílásának feltételeit a nyugdíjpénztár alapszabálya állapítja meg. Az idézett törvény 146. §. (7.) szerint pedig az alapszabály határozza meg, hogy minő időtartam alatt és milyen biztosítástechnikai eljárással fedezi az elismert vállalati nyugdíjpénztár a nála biztosított nyugdíjszolgáltatásokat. — Ebből a két rendelkezésből nyilvánvaló, hogy a fedezeti rendszer és a fedezés megtörténte a pénztár és a felügyeleti hatóságok, valamint a munkaadó tagok közötti viszonyra