Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Nyugdíj. 977., 978. 723 :tartozík, ellenben nem tartozik a biztosított munkavállalóra. Amennyiben tehát a felperesnek a pénztár alapszabályai szerint a nyugdíjigényjogosultsága már megnyílt, az elismert vállalati nyugdíjpénztár nem hivatkozhat arra, hogy az alapszabályszerü nyugdíjszolgáltatásokat a saját belső ügykezelésében kellőképen nem fedezte. K. A II. rendű alperes elismert vállalati nyugdíjpénztár 3'/- alatti alapszabályainak 20. § 2. pontja értelmében nyugdíjat igényelhet az a nyugdíjpénztári tag, aki 120 járulék hónapnak a ientartó vállalatok alkalmazásában a nyugdíjpénztár tagjaként való betöltése után a szolgálatból önhibáján kivül elbocsáttatott. Az I. rendű alperes szolgálati és fegyelmi szabályzatának 15. §. 5. pontja értelmében a nőtiisztviselők férjhezmenetelre engedélyt nem kaphatnak; miért is kötelesek állásukat szabályszerű időben felmondani vagy állásaikról lemondani, vagy az igazgatóság részéről történő felmondás céljából férjhezmenési szándékukat bejelenteni. Felperes a férjhezmenési szándékát két ízben is bejelentette az alperesnek, amint ez a korábbi perben C-/. alatt csatolt, 1930. évi március hó 22-én kelt, valamint az 1931. évi április hó 21-én kelt levelekből kitűnik. Az alperes 4-/. alatti levelében figyelmeztette a felperest, hogy a fárjhezmenésre engedélyt nem ad; a felperes ennek ellenére házasságot kötött és az alperes a megtörtént házasságkötésTől való tudomásszerzés után a felperesnek az állását felmondta. Felperesnek az a ténye, hogy férjhezment, a házasság erkölcsi természetére való tekintettel hibának nem tekinthető, A budapesti kir. ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság P. VI. 13/1931/12. számú ítéletében pedig kimondotta, hogy érvénytelen a szolgálati szabályzatnak az a rendelkezése, amely a házassági tilalom megszegését a szolgálatból való felmondás nélküli elbocsátás okául minősítette. A szolgálati és fegyelmi szabályzat 15. §-ának 5. pontja értelmében tehát a házasságkötési tilalom megszegése nem vonhat egyebet maga után, mint a szolgálati viszonynak felmondással való felbontását, anélkül azonban, hogy ez oly hibának volna tekinthető, amely a felperest az egyébként őt megillető nyugdíjhoz való jogától megfoszthatná. A nyugdíj szabályzat 20. §-ának 2. pontját tehát a felperesre a fentkifejtetteknél fogva nem lehet alkalmazni. Helyesen döntött tehát a fellebbezési bíróság, mikor a 120 járulékhónapot meghaladó szolgálati időt az I. rendű alperes szolgálatában eltöltött és az alperes 'felmondásával elbocsátott ifelperes részére a nyugdíjigényt megállapította és az alpereseket az őket terhelő egyetemleges felelősségnél fogva az összeg szerint most már nem vitás nyugdíj fizetésére kötelezte. (1934. febr. 13. — P. II. 3565/1932.) 978. Szerződésileg kötelezett nyugdíj leszállítása gazdasági lehetetlenülés okából. K. Gazdasági lehetetlenülés okából a nyugdíj leszállításának csak akkor volna helye, ha a nyugdíj megállapítása óta az alperes vagyoni viszonyai olyan lényeges és mélyreható változáson mentek volna keresztül, hogy amiatt az eredeti nyugdíj teljes összegének a megfizetése az alperesre nézve 46*