Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

736 Szolgálati jogviszony. szemben az élet akiként akkuit, 'hogy a hírlapok és más időszaki lapok kiadása rendszerint részvénytársaság, de mindenesetre tőkeerős kiadóvállalat kezében van, amely a fent kifejtették szerint kereskedelmi vállalatnak tekintendő és amely a lapban megjelenő cikkeket nem a K. T. 515. §-ában meghatározott egyes külön kiadói ügyletek kötésével szerzi be, hanem szerkesztőséget létesít, amelynek tagjait szolgálatába vonván, a lap szellemi tartalmának előállítását szolgálati kötelességükké teszi. A lapkiadó vállalatnak üzleti köréhez nemcsak a lap kinyomása és kiadása, hanem szellemi tartalmának előállítása, vagyis a szerkesztés is tartozik. Ezért a kiadóvállalat szolgálatában álló szerkesztőségi tagok, mint a kiadó kereskedelmi vállalatának tisztviselői, ennek a vállalatnak üzemével szoros összefüggésben álló oiyan szellemi tevékenységet .fejtenek ki, amely nélkül maga a vállalat a mostani tőkeviszonyoknak megfelelő összetételében nem is volna folytatható. Minthogy pedig az 1914: XIV. t.-c.-be iktatott sajtótörvény a végkielégítésre vonatkozólag ellentétes rendelkezéseket nem tartalmaz, sőt ez a kérdés is abba a jogterületbe tartozik, amelynek szabályozását az idézett törvény 60. §-a az általános magánjogra bizta, ennélfogva ebben a vonatkozásban a később keletkezett 1920. évi 1910. M. E. számú rendeletnek szabályait kell alkalmazni az időszaki lapok kiadója és szerkesztőségének tagjai között fennálló jogviszonyban az utóbbiakat megillető végkielégítés kérdésében is annál inkább, mert a sajtótörvény javaslatához fűzött miniszteri indokolás szerint a törvény megalkotásával a törvényhozónak az volt a célja, „hogy a sajtó munkásainak jogos érdekei magánjogi viszonyaik tekintetében is messzemenő figyelemben részesüljenek; mert az a tiszteletet parancsoló nagy érték, amelyet a sajtó munkásainak tevékenysége úgy a közélet, mint az emberiség egyetemes fejlődésének előmozdítása terén felmutat, a törvényhozás kötelességévé teszi, hogy számukra oly jogi helyzet biztosíttassák, amelyben közérdekű munkásságukat akadálytalanul és vagyoni igényeiknek megfelelő biztosítása mellett fejthetik ki." A törvényhozónak ezzel a szándékával szemben pedig visszás volna, ha a szerkesztőségnek a kiadóvállalat szolgálatában álló ós irodalmi tevékenységet kifejtő tagjai kedvezőtlenebb elbánásban részesülnének, mint ugyanannák a kiadóvállalatnak kereskedelmi tevékenységet végző, de kisebb képesítésű tisztviselői pl. pénztárnoka, könyvelője, vagy gépírója. Ebből a megfontolásból kiindulva, a m. kir. Kúria jogegységi tanácsa 27 1920. évi 1910. M. E. számú rendeletnek a végkielégítésre vonatkozó 9—13. §-ait az időszaki lapkiadó vállalattal szerkesztőségének tagjaiként szolgálati viszonyban álló hírlapírókra is kiteljedőnék találta. Kelt a m. kir. Kúria közpolgári, továbbá a váltó-, kereskedelmi- és csődügyekben alakított jogegységi tanácsainak 1933. évi november hó 11. napján tartott együttes ülésében. Hitelesíttetett a m. kir. Kúria közpolgári, továbbá a váltó-, kereskedelmi- és csődügyekben alakított jogegységi tanácsainak 1933. évi november hó 16. napján tartott együttes ülésében. 969- Gyógyintézeti kertész végkielégítése. — LA gyógyintézeti kertész, nem tekinthető az 1900. évi XXVII. t.-c. 1. §-ában meghatározott gazdatisztnek és ékként reá a törvényt nem lehet -alkalmazni. Ez a törvény végkielégítést egyébként is csak az el-