Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Végkielégítés. 968. 71& delmi és ípartörvény rendelkezései alá eső .kereskedősegédnek tekinteni. Ugyanis a kereskedelmi segédszemélyzet körébe a kereskedővel, mint munka­adóval szolgálati viszonyban álló azok a személyek tartoznak, akik keres­kedelmi természetű tevékenységüket állandóan neki szentelik. Ilyen keres­kedelmi természetű tevékenység a kereskedelmi ügyletek megkötése és le­bonyolítása; ellenben nem tartoznak a kereskedelmi segédszemélyzethez azok az alkalmazottaik, akik a kereskedelmi ügyletek megkötésiében és lebo­nyolításában nem vesznek részt; tehát egyrészt az áruk előállításával fog­lalkozó iparossegédek és gyári munkások, másrészt azok a személyek, kik valamely üzletben műszaki (technikai), művészeti, irodalmi, tudományos, vagy hasonló munkát végeznek. Az 1914. évi XIV. t.-c. megalkotásakor fennállott ez a törvényes álla­pot azonban módosult a törvényes' felhatalmazás alapján kibocsátott 1920. évi 1910. M. E. sz. rendelettel, amely 9—13. §-aiiban a rendelet hatálya alá tartozó szolgálati alkalmazottakna nézve megteremtette és szabályozta a végkielégítés intézményét. Az 1910/1920. M. E. sz. rendelet a szolgálati alkalmazottaknak részben szűkebb, részben azonban szélesebb körét vonta szabályozása alá, mint a kereskedelmi és ipartörvényeknek a segédszemélyzetre vonatkozó rendelke­zései; mert egyrészt kizárta szabályozása köréből az iparossegédeket, más­részt azonban nemcsak a kereskedősiegédeknek, hanem azoknak a szemé­lyeknek a szolgálati viszonyait is szabályozta, akik kereskedőnek (1875: XXXVII. t.-c. 3. és 4. §-a) és iparosnak (1884; XVII. t.-c.) vállalatában mint tisztvisélők vannak alkalmazva. Ebből pedig következik, hogy a rendelet intézkedései nemcsak a szorosan vett kereskedelmi tevékenységet kifejtő segédszemélyzetre, hanem azokra a tisztviselőkre is kiterjednek, akik nem ugyan szorosan vett kereskedelmi, vagy ipari tevékenységet, hanem a válla­lat ipari, vagy kereskedelmi üzletkörével összefüggésben álló másnemű te­vékenységet fejtenek ki. Áll ez annál is inkább, mert az ipari és kereske­delmi élet és technika nagyarányú fejlődésével az ipari és kereskedelmi vál­lalatoknak céljaik elérésére és üzletmenetük lebonyolítására nemcsak szo­rosan vett kereskedelmi tevékenységet kifejtő kereskedősegédekre és maga­sabbrendü kereskedelmi alkalmazottakra és nemcsak az árukat kézi, vagy géperővel előállító iparossegédekre és ipari munkásokra van szükségük, ha­nem ezeknek a céloknak elérésére magasabb szellemi tevékenységet kifejtő olyan szakértő tisztviselőkre is, akik nélkül — habár munkájuk nem szoro­san vett kereskedelmi vagy ipari természetű — a vállalat magasabb mű­szaki, vagy szelliemi teendői el nem végezhetők és akik ennélfogva a válla­lat feladatával és üzemével összefüggő munkát végeznek. Ezért nem is lehet kétséges, hogy a vállalatnak műszaki képzettséggel bíró azok a tisztviselői, akik nem az egyes áruk előállításával, hanem általános tervezéssel, találmá­nyok létesítésével foglalkoznak, vagy akik mint művészek, a gyártmányok iparművészi terveit készítik, az idézett rendelet 1. §-a alá esnek,, noha sem a kereskedőisegédek fogalma alá nem vonhatók, sem pedig szorosan keres­kedelmi, vagy ipari tevékenységet kifejtő tisztviselőknek nem tekinthetők. Ugyanezek a szempontok irányadók az időszaki lapok szerkesztőségé­nek tagja és a kiadó vállalat között létrejött szolgálati viszonyban is. A sajtó fejlődésével és az időszaki lapok fenntartásának tőkeszükséglétévéf

Next

/
Oldalképek
Tartalom