Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Árunév. Védjegy. 921., 922. 677 ha azok megkapóan hasonlók. Az ilyen hasonlatosság szempontjából pedig elsősorban az összképnek a szemre gyakorolt hatása, az ú. n. összbenyomás a döntő, amelyet a „szokásos figyelem" és pillanatnyi rátekintés mellett az átlagos szemlélőben az ábrázolat kelt. Ez az összbenyomás pedig — még ha az összehasonlítandó rajzokon, ábrákon alkalmazott egyes alkatelemek önmagukban vizsgálva, néha egymástól elütök is, — tökéletesen hasonló lehet. Irányadó mindig a rajzoknak, ábráknak alapmotívuma. Amennyiben a rajzok, ábrák ugyanazt a gondolatot, ötletet kívánják kifejezésre juttatni, az utánzás tényálladéka, illetve az összetévesztés lehetősége fennforog. K. Felperes az alperesnek csupán a keresethez B. •/. a. csatolt reklám hirdetését és ezt is csak azért sérelmezi, mert az abban foglalt képes ábrázolat az ő, ugyancsak a keresethez A. '/. a. csatolt reklám hirdetéseken feltüntetett és belajstromozott védjegyként használt ábrázolatának összetévesztésre alkalmas utánzata így az, a Tvt. 9. §-ába ütköző tisztességtelen versenycselekmény elkövetését az alperessel szemben megállapítja. Helyes a fellebbezési bíróság ítéletének az a jogi álláspontja, hogy ilyen kereseti igény eldöntésénél legelsősorban csak azt kell vizsgálni, hogy 1. a felperesi üzleti vállalatot az A. •/< a. hirdetésben foglalt, védjegyül is használt ábráról a forgalomban fel szokták ismerni, — és 2. hogy az alperes a B. •/. a. hirdetésében közölt képes ábrázolat alkalmas-e a felperes A. 7. a. hirdetésében foglalt képes ábrázolattal, védjegygyei való összetéveszthetőség előidézésére? Alperes a fellebbezési bíróság ítéletének az előbb említett első kérdést illetőleg elfoglalt jogi álláspontját ifelülvizsgálati kérelmében nem támadta, így azzal foglalkozni nem kell. A második kérdésben említett (. . . Mint a fejben . . .) Az adott esetben pedig úgy a felperes A. •/• a. hirdetésben foglalt védjegyének, mint az alperes B. •/. a. ábrás hirdetésének az összképet uraló jellegzetes ismertető jeleként — a szokásos figyelem és pillanatnyi rátekintés mellett — az átlag vevőt az emberi lábfej talpára rajzolt emberi arc ragadja meg különösen, anélkül, hogy annak eltérő arckifejezését vizsgálná. Helyes tehát a fellebbezési bíróság ítéletének az a jogi álláspontja, hogy az alperes azáltal, hogy a B. •/• a. hirdetésén a ifelperesnek az A. •/< a.-ban foglalt, védj egyezett és régebben használt ábrázolatához hasonlóan emberi lábfej talpára ugyancsak emberi arcot alkalmazott, — megtévesztésre 'alkalmas hirdetést tett közzé, — továbbá, hogy az alperesnek az a cselekménye a Tvt. 9. §-ába ütköző tisztességtelen versenycselekmény tényálladékát megállapítja, — és — figyelemmel arra, hogy — bár alperes felülvizsgálati kérelmében kijelentette, hogy a sérelmezett hirdetést már abbanhagyta, — de mert a B. 7. a. hirdetésnek jogszerűségét felülvizsgálati kérelmében is tovább vitatta, — a sérelmezett versenycselekmény ismétlésének veszélye továbbra is fennforog, ezek alapján a fellebbezési bíróság ítéletének jogi döntése — helyes indokainál fogva, — az anyagi jognak megfelel. (1933. •oki 4. — P. IV. 2397/1933.)