Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Üzletjelző. Versenytárs. 918. 673 irodalmi működése körében használt írói neve, — személyének közelebbi megjelölésére szolgál. A „Cs. Máté" névnek a vállalat körében való egyedüli használata a Tvt. 7. §-ába ütközik, ebben a részében tehát a felülvizsgálati támadás alapos. Alaptalanul vitatja ellenben a felperes az alperes által használt üzleti névnek a Tvt.-be ütköző voltát azon az alapon, hogy az az általa használt cégszöveggel összetéveszthető, mert miként a fellebbezési bíróság az elsőbírósági ítélet vonatkozó indokolásának elfogadásával kifejtette, a két cégszöveg között az összetévesztés lehetősége fenn nem áll. Hasonlóan sikertelenül vitat a felperes a Tvt. 13. §-ába ütköző versenycselekményt abban a tényben, hogy az alperes üzletének feldícséréséveí kapcsolatban a Budapesten megjelenő Friss Újság 1931. május 8-iki számában a felperesi vállalatra vonatkozólag hitelrontó közlemény látott napvilágot. Eltekintve ugyanis attól, hogy a felperesi vállalatra vonatkozóan hitelrontásra alkalmas kitételek ebben a cikkben nincsenek, az alperes ennek — a nem általa közölt — s más névre utaló kezdőbetűkkel ellátott cikk tartalmáért felelőssé nem tehető. Indokaiból helyes a fellebbezési bíróságnak a tényleges kár megtérítésére irányuló kereset elutasítására, valamint a perköltségekre vonatkozó ítéleti döntése is. Nem vagyoni kárt pedig a m. kár. Kúria annak ellenére, hogy az alperes terhére a Tvt. 7. -§-ába ütköző versenycselekmény megállapíttatott, azért nem ítélt meg, mert azt a kifejtettekre tekintettel az adott esetben nem találta indokoltnak. (1933. jún. 8. — P. IV. 2137/1932.) 918. Tvt. 7. és 30. §. — Üzletjelző. Versenytárs. — I. Az üzlettel együtt átruházott üzletjelző használatához való jog feléledése az átvevő üzletének megszűnése után. — II. Az a körülmény, hogy a versenytárs üzleti tevékenysége szünetel, egymagában sem a versenytársi minőséget, sem pedig az annak alapján a Tvt. rendelkezéseiből folyó kereshetőségi jogot nem szünteti meg; mert erről csak akkor lehet szó, ha az eset körülményeiből megállapítható, hogy az üzleti tevékenység abbanhagyása végleges. K. 1. A III. rendű alperes hozzájárult ahhoz, hogy az I. rendű alperes: a III. rendű alperes és I. rendű alperes fia közös üzletét Amerikába utazásuk után (a B., C. jelű okiratok szerint) átruházta a felperesre, aki egyidejűleg a háztulajdonos I. rendű alperestől az üzlethelyiséget berendezésével együtt több évre bérbe is vette. A B. jelű okirat helyes értelme szerint nemcsak az I. és II. rendű alperessel szemben megállapított versenytilalom, hanem az „Ádám" üzlet megjelölés használati jogának átengedése is a felperes javára csupán a bérleti idő tartamára szólott. A meg nem támadott tényállásnak megfelelően, a felperes 1931. december 19-én kényszeregyességi eljárás megindítását kérte, 1932. augusztus 1-én üzletét megszüntette és nem bérlője többé a kérdéses üzlethelyiségnek. Az ismertetett tényállásból következik, hogy helyes a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, mikép a felperes: „Az Ádámhoz" boltelnevezést 1932. évi augusztus hó 1. napjáig jogosan használta, és hogy a III. rendű Döntvénytár. 1934. 43