Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Üzlet megjelölése. (916., 917.) 671 zött angol szövet is akad — megrendelésre más önálló szabóiparosokkal is -szokott férfiruhákat készíttetni, — cégfelirataiban, — áruin és levélpapírjain — annak dacára, hogy saját szabóműhelye nincs, — ,,az Angol szabóhoz" kitételt használja, még pedig olyan módon, hogy az „Angol szabó" szövegrész kiemelkedő nagy betűi mellett az ,,az" névelő és a „hoz" rag jelentékenyen kisebb betűkkel van feltüntetve. Az alperesnek a fenti eljárása a Tvt. 2. §-ában körülírt tisztességtelen versenycselekmény tényálladékát kimeríti, mert a szóbanforgó hirdetés egyrészt valótlan, másrészt pedig megtévesztésre alkalmas. Valótlan, mert az alperes, — akinek különben férfi szabó képesítése nem vitásan nincs is, — a saját műhelyében szabóípart nem folytat, — másrészt megtévesztő is, mert az „Angol szabó"-hoz kitételnek a fent írt módon való használata a szabó iparosok sérelmére a vevőközönség körében azt a kelendőség fokozására alkalma® tévhitet kelti, hogy az alperes képesítéssel bíró szabóiparos és pedig angol szabó, aki készruha-árúit maga készíti. A köztapasztalat szerint pedig a vevőközönség készruha-szükségletének beszerzése céljából szívesebben keresi fel az olyan üzlethelyiségeket, amelyekben a termelő a saját készítményeit hozza forgalomba, mivel az ilyen árut jobbnak, olcsóbbnak és az áru hiányait könnyebben pótolhatónak véli. Az alperesnek a tényállásban megállapított magatartása tehát a vevőközönségének gyarapítására és arra, hogy ezáltal versenytársaival szemben meg nem engedett üzleti előnyökhöz jusson, alkalmas. Helyesen minősítette ezek szerint a fellebbezési bíróság az alperesnek ezt a valótlan adatokat híresztelő magatartását megtévesztő voltánál fogva a Tvt. 2. §-ába ütköző tisztességtelen versenycselekménynek. Ennélfogva a fellebbezési bíróság ítéletének a szóbanforgó cégfeliratok és cimkék eltávolítására és további használatának eltiltására vonatkozó jogi döntése az anyagi jognak megfelel. (1934. febr. 13. — P. IV. 1920/1933 ) 917. Tvt. 2, és 7. §„ — „Népművészet" megjelölés, írói álnév használata. — I. Ha valaki üzlete körében azt hirdeti, hogy a népművészet körébe tartozó — a képzőművészet alkotásaitól különben élesen el sem határolható, — munkákat állít elő és árúsít, nem híresztel az áru kelendőségének fokozására alkalmas valótlan adatokat akkor, ha ezeknek a munkáknak tervezése és kivitele nem is származik úgynevezett népművésztől. — II. A vállalat tulajdonosa írói álnévnek a vállalat körében való egyedüli használata a Tvt. 7. §-ába ütközik. K. A felperesnek H.-n kerámiai cikkek és majolika dísztárgyak előállításával foglalkozó vállalata van, amely vállalatnak alapja az a közkereseti társaság volt, amelyet h.-í származású művészek és mások, köztük az alperes az 1912. évben létesítettek és a tagok egy részének kiválásával a Rt. megalakulásáig folytattak. Ennek a közkereseti társaságnak, amely a h.-i majolika népművészet továbbfejlesztését tűzte ki céljául, évek során át az alperes volt az üzemvezetője, aki mellett másik üzemvezetőként képesített fazekasmester működött. Az alperes 1930. évi december hó 13-án H. város elsőfokú iparhatóságánál iparigazolványt kapott „majolika iparművészeti tárgyak festése és