Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

612 Kereskedelmi jog. rendű (príma) teveszőr hajtószijakat rendelt az alperestől s a szállítás alkalmával az alperes, mint ilyen minőségűeket számlázta az árut felperesnek. A tényleg leszállított szíjak azonban nem felelnek meg az elsőrendű teveszőr hajtószíj minőségd követelményeinek, csupán közepes minőségűek. Az elsőrendű (príma) teveszőr hajtószíjak és a tényleg leszállított hajtószíjak között pedig a szakértők véleménye szerint lényeges különbség, van, mert az elsőrendű teveszőr hajtószíj külső láncfonalaínak valódi teveszőrből kell állaniok, hogy <a kopásnak jobban ellenálljanak, mint a durvább, rövidszárú, hulladékszőrökből készült láncfonaLak, másrészt nagy szilárdságúnak és megfelelő hajlékonyságának is kell lennie, hogy legalább is elérje a bőrszíjaknál megszokott szilárdsági értékeket. Ezzel ellentétben az alperes részéről szállított teveszőr hajtószíjak nagytömegű hulladékkarakterü szőröket és pedig durva műgyapjút, tehénszőrt, kecskeszőrt tartalmaznak s emiatt gyengébbek, mint az elsőrendű teveszőr hajtószíjak. Gépek hajtására általában alkalmasak ugyan, de, amely gépekre az elsőrendű minőségű feltétlenül beválik, a szállított minőségű szíjak minden további nélkül nem alkalmasak, hanem általában csak kisebb terhelések átvitelére. Habár tehát a szállított szíjak a szakértők véleménye szerint a hazai kereskedelmi forgalomban a csekélyebb értékű idegen alkatrészek ellenére is ugyancsak teveszőrszíj elnevezés alatt forognak az üzleti életben, ezek még. sem elsőrendű teveszőr hajtószíjak, mert sem belső összetételük, sem használhatóságuk szempontjából nem ütik meg azt az értéket, amit az elsőrendű (príma) teveszőr hajtószíjak képviselnek. A felperes elsőrendű szíjakat rendelt, az alperes így fogadta el a rendelést s ilyen értelemben számlázta az árut. Az alperesnek, aki teveszőr hajtószíjak gyártásával foglalkozik, tudnia kellett a különbséget az elsőrendű és az általa szállított hajtószíjak minősége között. És mégis a nem elsőrendű árut, elsőrendű gyanánt szállította, ilyennek számlázta, Kétségtelen tehát, hogy tudatosan, csalárdul járt el. (. . . Mint a fejben . . .) Ennélfogva megállapítandó az is, hogy az alperes a jelen esetben, amikor elsőrendű teveszőr hajtószíj helyett összetétele és használhatósága tekintetében lényegesen silányabb árut szállított, csalást követett el s ezért a K. T. 347. §-ának a vevőt terhelő korlátozásaira nem hivatkozhatik. A felperes tehát az árunak 1924. október hó 24-én történt rendelkezésre bocsátásával nem késett el, a vételtől elállhatott s ennek alapján az áru visszaadása ellenében követelheti a vételár kifizetett részének, kiadásainak s a nem teljesítésből eredő kárának is a megtérítését. (1934. márc. 20. — P. VII. 5361/1932.) V. ö. Gr. XXIV. 876. 861. Kt. 350. §. — Kereskedelmi csalás és minőségi hiány közti különbség. — A kereskedelmi csalás — a ravasz fondorlat és a megtévesztés esetein kívül — az állandó bírói gyakorlat értelmében akkor állapítható meg, ha az eladó rosszhiszeműleg más árút szállított, mint amit a vevő nála megrendelt, — vagy pedig olyan hiányokban szenvedőt, s melyek az ismert és közölt célra az árút teljesen hasznavehetetlenné teszik.