Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

600 Kereskedelmi jog. úrtól (a felperestől) felvettem. Budapest, 1925. szeptember 29. N. István (az alperes) sk." A cím és a szöveg, összefüggésükben, —- a kereskedelmi forgalomban szokásos értelem szerint, — nyilvánvalólag magában foglalja a visszafizetési Ígéretet. A K. T. 294. §-ának megfelelően minősítette tehát az okiratot a fellebbezési bíróság kötelező jegynek. Ilyképen az anyagi jognak megfelel a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja is, hogy a felperes, mint (. . . mint a lejben II. a. . . .). Azt pedig, hogy az alperesnek ez a bizonyítás nem sikerült, sőt, hogy a perbeli bizonyítékok és adatok, valamint a felperesnek azokat kiegészítő eskü alatti vallomása szerint az alapjogviszony is a bonbeli követelés fenn­állására mutat, — a fellebbezési bíróság a Pp. 270. §. szerinti mérlegeléssel, iratellenesség és nyilván helytelen következtetés nélkül, a felülvizsgálat keretén kívül eső szabad mérlegelés eredményeként megállapított, és így a Pp. 534. §-a értelmében ezúttal is irányadó tényekből helyesen következtette. Ilyképen nem sért jogszabályt a fellebbezési bíróságnak az a végítéleti rendelkezése, mellyel az alperest a kötelező jegybéli tőkének és kamatának, valamint a perköltségnek megfizetésére kötelezte. (1933. jún. 6. — P. IV. 1715/1933.) 851. Kt. 299, §. — Tulajdonszerzés nem tulajdonostól. — I. A jóhiszemű vevő is csak azoknak az áruknak tulajdonát szerzi meg, amelyek neki átadattak, vagyis tényleges hatalmába jutot­tak. — II. A közfelfogás szerint kell megítélni azt, hogy tény­leges hatalmába jutott-e valakinek valamely dolog. — III. Az olyan árura vonatkozólag, amely áru a nem vitás tényállás sze­rint a vevő által csak behozatali engedély mellett vehető át. amely árunak behozatali vámja és vételára az áru megérkezése­kor a vevő által kifizetendő, az eladó részéről megbízott szállít­mányozónak az az értesítése, hogy az áru a vámraktárban a vevő rendelkezésére tárol, nem átadás, hanem csupán az átadásra való készségnek a kijelentése, amely nem is értelmezhető akként, hogy a szállítmányozó az árut most már a vevő nevében birto­kolja. — IV. A vasúti fuvarlevél kiváltása és birtoka az áru fe­letti rendelkezés jogát csupán a fuvarlevélben kijelölt átvevő részére biztosítja. (K. T. 404. §.) K. I. A főperbeli felperes keresetének és a főbeavatkozó felperes kere­setének tárgya ugyanaz; mindkét kereset arra irányul, hogy a N. Vállalat cég alperes a nála tároló 20 láda fonalárut adja ki; de míg a főperbeli fel­peres ezt az igényét arra alapítja, hogy a kérdéses árut megvette, átvette és arra a tulajdonjogot megszerezte, addig a főbeavatkozó azt vitatja, hogy ezeket az árukat, mint azoknak tulajdonosa, a fent nevezett alperesre, mint közvetett szállítmányozójára, ő bízta, azokat tehát rendelkezése folytán az alperes neki visszaszolgáltatni tartozik. Eszerint egyfelől a főperbeli felperes keresete, másfelől a főbeavatkozó felperes keresete a per tárgyának azonossága mellett is más-más jogi tényen és jogviszonyon alapszik, hiányzik tehát a perbe vitt jogigénynek az az azonossága, amely a perfüggőségnek alapfeltétele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom