Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

48 Közigazgatási jog. jogelvonásnak, mert az ítéletben a hivatalvesztés és a politikai jogok gyakorlásának (felfüggesztése ki nem mondatott. II. Az 1922: XII. t.-c. 70. §-a értelmében engedélyhez kötött iparra (aminő a felhívott törvény 14. §. (1.) bekezdésének 6. pontja értelmében a kéményseprő-ipar is) szóló iparűzési jogot „szabályszerű eljárás alapján, határozott vagy határozatlan időre el lehet vonni, ha az iparos ismételt marasztalás és írásbeli megintés után oly cselekményt követ el, amely megbízhatóságát kétségessé teszi, vagy ha bűntett, az állam ellen, a szemérem ellen, vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt jogerős ítélettel elítélték." A törvény idézett szövegének okszerű értelme az, hogy az iparűzési jog elvonásának két különálló okcsoport valamelyikének fennforgása esetében lehet helye. Az egyik: a szubjektív mérlegelést igénylő „megbízhatóság" hiánya, illetve kétségessé válása, — a másik: tárgyi természetű, tehát mérlegelést nem kívánó ok: a felsorolt bűncselekmények valamelyike miatt történt elítéltetés. A „megbízhatóság kétségessé válása" tényének adott esetben való megállapítását a törvény, éppen azért, mert ez a megállapítás, a. fogalom természeténél fogva erősen szubjektív, tehát ingatag alapon nyugszik, szükségesnek látta bizonyos objektív előfeltételek korlátai közé szorítani, amely előfeltételek maguk is a megbízhatóság hiányának igazolására alkalmasak és amelyek időrendben meg kell, hogy előzzék azt a cselekményt vagy magatartást, amelyből a hatóság az iparos megbízhatóságának hiányát megállapítottnak veszi. Ezek az előfeltételek (előzmények): az iparos ismételt marasztalása és írásbeli megintése. Ellenben a törvényszövegnek nemcsak nyelvtani, hanem logikai értelmezése szerint is nyilvánvaló, hogy a most említett előfeltételek csakis a megbízhatóság kétségessé válásának vagy hiányának, mint jogelvonási oknak megállapítása szempontjából kívántatnak meg, míg a felsorolt bűncselekmények miatt történt elítéltetés ténye egymagában, tehát az iparosnak elsősorban mint ilyennek megbízhatóságát kétségessé tenni alkalmas kihágási büntetések és iparhatósági megintés előzetes megtörténtétől függetlenül is — kellő ok az iparűzési jog elvonására. A bíróság ennek folytán nem ítélte alaposnak a panaszosnak —- a panaszában már ki nem fejtett, hanem csak fellebbezéseiben elfoglalt — azt az álláspontját, hogy a bűncselekmények miatt elitélés okából is csak abban az esetben lehet iparűzési jog elvonásának helye, ha az elítéltetést ismételt marasztalás és írásbeli megintés előzte meg. Kérdés, hogy a bűncselekmények miatti elítéltetés mennyi időn át érvényesülhet az iparűzési jog elvonásának okaként. A törvény szóban levő 70. §-a e részben semminő rendelkezést nem tartalmaz. A panaszos — fellebbezéseiben — azt vitatja, hogy a törvény 35. §. (3.) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy a nevezett bűncselekmények valamelyike miatt elítéltek a büntetés kiállásától vagy elévülésé. tői számított három év alatt iparengedélyt nem kaphatnak, az iparűzési jog elvonása esetére is alkalmazandó; tehát attól az iparostól, akit e bűncselekmények valamelyike miatt iparának űzése alatt ítéltek el, az iparűzési jogot a hatóság a büntetés kiállásától számított három éven túl eső időpontban már el nem vonhatja.