Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

576 Kereskedelmi jog. peres, mint szintén igazgatósági tag, maga sem tette meg azokat a lépéseket,, amelyek elhanyagolását a többi igazgatósági tagnál panaszolja. Ugyanis: A vállalat anyagi erejét meghaladó építkezés és gépvásárlás, a részvénytársaságnak ebből előállott immobilitása, a terhes kölcsönfelvételek, melyeiket a szakértő véleménye — a rendelkezésre álló összes adatok együttes mérlegelésével — kidomborított, láncszemei voltak a folytatódó leromlásnak; már pedig mindez részben a felperes ügyvezető igazgatói működésének az idejére esik, részben abba az időbe gyökerezik; a könyvelési hátralék, mely a vállalat helyzetének áttekinthetőségét nyilván nehezítette, ét, a rezsikalkuláció tévessége szintén főkép a felperesnek, mint a vállalat kereskedelmi vezetőjének a rovására írandó. Az ügyvezetői igazgatói alkalmaztatás megszűnése (1924. július 18.) után is — a fellebbezési bíróság helyes állásfoglalása szerint — tovább fennállott igazgatósági tagsági jogánál fogva a felperes kezdeményezhetett (kívánhatott) volna a vállalat további leromlásának megakadályozása céljából szükségesnek vélt joglépéseket, a szerinte megfelelőnek talált időben maga is kérhette volna a csődnyitást (Cst. 247. §. utolsó bekezdés), ha úgy látta, hogy nem célirányos a részvénytársaságnak a szákértő szerint 1924. szeptember végén bekövetkezett passzív állapotára tekintettel előbb a hitelezőkkel való magánegyességd, majd az 1925. január 27-én bekövetkezett kényszeregyességi rendezést megkísérelni, ami miatt a csődnyitás 1925. július 14-éig eltolódott. A felperes azonban igazgatósági tagsága dacára egyik irányban sem tett, sem meg nem kísérelt semmi lépést; nem hivatkozhatik tehát arra, hogy igazgatósági tagsági jogai gyakorlásában akadályozták. Az I. rendű alperesnek, mint műszaki igazgatóként alkalmazott igazgatósági tagnak, pénzkivételeit a felperes észrevétel tárgyává annakidején szintén nem tette. Ilyképen a felperes, mint a részvénytársaság igazgatósági tagja, maga is oka volt a károsodásnak. Ebben a helyzetben pedig az igazgatósági tagok vétkességi fokának ás a kárral való kapcsolatának a fellebbezési bíróság által kiemelt figyelembe vétele mellett a m. kir. Kúria sem látta helyét annak, hogy a felperes a kárát akár csak egyrészében is az igazgatósági tagtársaitól a Kt. 189. §-ára támaszkodva követelhesse. Az, hogy az I. rendű alperes által a részvénytársaságba behozott ingatlan tulajdonjogának a részvénytársaságra való telekkönyvi átírása, amit különben a felperes, mint igazgatósági tag, szintén szorgalmazhatott volna, elmaradt. — a F. Sándor-féle jelzálogos követelésnek a részvénytársaság pénztárába jutása folytán — a fellebbezési bíróság helyes okfejtése szerint — a perbevont igazgatósági tagok terhére kártérítési jogcímül nem szolgálhat, magát a F, Sándor, mint részvénytársasági hitelező, részére történt jelzálogengedést pedig a részvénytársaság tömeggondnoka is, — mint az összhitelezők érdekeinek hivatott képviselője — joghatályosnak elismerte. A fellebbezési bíróságnak az a ténymegállapítása pedig, hogy a felperesnek nem sikerült bizonyítania, mintha a felperes ügyvezető igazgatói alkalmaztatásának megszűnte (1924. július 18.) után a részvénytársaság anyag- és áruraktárának egyrészét elvonták volna, a Pp. 534. §-ára tekintettel ehelyütt is irányadó, mert a 13. P. 38.432/1928/47. számú elsőfokú vég-