Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

i\ótelesrész. 773—774. 529 Ebből következik, hogy a kötelesrész kiszabásánál az apai és anyai vagyont külön kell figyelembe venni. Az apai kötelesrész tekintetében az anyának ajándékozott apai vagyon szolgál alapul és pedig annak a vagyonrésznek levonása nélkül, amelyet az anya ebből visszterhesen elidegenített, mert a megajándékozott részéről történt további átruházás nem jöhet figyelembe. Az anyai kötelesrész kiszámításánál az anya hagyatékában levő saját külön vagyonán felül (ideértve az ebből a vagyonból esetleg az alperesnek és a felperesnek ingyenesen juttatott értékeket is) nem lehet számításba venni az apa által az anyának ajándékozott vagyont, mert a fellebbezési bíróság helyes álláspontja szerint ugyanabból a szülői vagyonból kötelesrész csak egyszer igényelhető, tekintettel arra, hogy az ajándékozás folytán új szülői vagyon nem keletkezett. Az anya az ingatlanok egy részét adásvételi szerződés alakjában azzal a megállapodással ruházta át az alperesre, hogy a 20,000.000 K.-ban meghatározott vételárat az alperes a férje tartozásainak kiegyenlítésére fordítja, az ezután netán fennmaradó összeget pedig a férjének kifizeti. Az alperes férje ezzel a megállapodással kapcsolatban az anya részére kiállított okiratban kijelentette, hogy az őt anyai kötelesrészképpen illető ingatlanok eladását tudomásul veszi és anyai kötelesrész címén követelése nincsen. A külön-külön megajándékozott házastársak külön-külön felelnek a kötelesrészért. Amennyiben tehát az alperes az örökhagyó rendelkezése alapján a férje részére valóságos szolgáltatásokat teljesített, ennyiben a vagyonátruházás az alperesre nézve visszterhes volt. De ha az alperes által férje részére teljesített szolgáltatás a férj apai törvényes örökrészét meghaladta, az alperes mint a többlettel megajándékozott férj örököse, a férjétől öröklött vagyonnal felelhet az említett többletért. (1933. okt. 25. — P. I. 3428/1932.) 774. Mt. 2022, §. — Előadományok eredetének kérdése, — Szülő részéről történt juttatás. — Attól a szabálytól, hogy az egyik szülő által a mindkét szülő életében adott juttatás a mindkét szülő által fele-felerészben adottnak tekintendő, csak abban az esetben van eltérésnek helye, ha a juttatott vagyon kizárólag a juttató szülőnek külön vagyona volt. K. A fellebbezési bíróság által számításba vett értékek nem változhatnak az I. r. alperesnek arra irányuló felülvizsgálati panasza folytán, hogy a felperesek jogelődének előadományait kizárólag az örökhagyótól eredőnek kell megállapítani. Attól a szabálytól ugyanis, hogy az egyik szülő által a mindkét szülő életében adott juttatás a mindkét szülő által fele-felerészben adottnak tekintendő, csak abban az alperesek által sem állított esetben van eltérésnek helye, ha a juttatott vagyon kizárólag a juttató szülőnek külön vagyona volt. Mindezek után helyes a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy az I. r. felperes kötelesrésze 3240 P 84 fíll.-t, II. r. felperesé pedig 3282 P 84 f.-t tesz ki. Ezek az összegek azonban annálfogva, hogy meghatározásukra részben t. i. a« felperesek jogelődének előadományai és az I. r. alperesnek ajándéDöntvénytár 1934. A^j^^C^