Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)
528 Öröklési jog. Enélfogva a fellebbezési bíróság az ezekre nézve felajánlott bizonyítást, jogszabálysértés nélkül mellőzte. Az örökhagyónak az alperessel való viszálykodása és a felpereshez való ragaszkodása valóság esetén sem alkalmas a fellebbezési bíróság megállapításának a megdöntésére már abból az okból sem, mert csak a felperesek szerint is később történtek annál, hogy az örökhagyó az alperes ügyeit ellátta. Ezeknélfogva a fellebbezési bíróság fentebbi ténymegállapítása a felülvizsgálati eljárásban is irányadó, valamint irányadó megtámadás hiányában a fellebbezési bíróság által elfogadott az a tényállás is, hogy az örökhagyó az alperesnek kölcsönt nem folyósított. Ebből folyóan pedig nem alapos a felpereseknek az az igénye, hogy a peres követelések az örökhagyó hagyatékához tartozóknak állapíttassanak meg és azokra a felperesek örökösödési joga elismertessék. Nincs alapja továbbá a felperesek azon igényének sem, hogy az örökhagyó által az alperes ügyeiben végzett ügyvédi tevékenységek díja és azoknak az örökhagyó által viselt költségei a felperesek kötelesrészét sértő ajándékként vétessenek számításba, mert ezek az örökhagyó és az alperes között fennállott viszonynál fogva, alkalmi ajándéknak minősülnek és mint ilyenek a kötelesrész megállapításánál nem jöhetnek számításba. (1933. okt, 16. — P. I. 5185/1932.) 773. Mt. 2015. §. — Kötelesrész kiszámításában apai és anyai vagyonnak külön-külön figyelembevétele. K. Alapos a felperesnek a kötelesrész kérdésére vonatkozó döntést támadó panasza. Az örökhagyó szülők közül az apa (D. András) egész ingatlanvagyonit a feleségére szül. K. Máriára ruházta át, aki férje halála után a tőle kapott és a már korábban is megvolt ingatlanainak % részét — az időközben idegeneknek eladott egyik birtokrész kivételével — az idősebb fiúnak, D. Antalnak a feleségére, az alperesre, K részét pedig a másik fiúra, a felperesre ruházta át. A felperes az ajándékozási szerződésben a kötelesrászb/ez való jogát fenntartotta. Az idősebb fiú D. Antal az apa halála után, de az anya halála előtt magtalanul elhalván, az anyai vagyonban való öröklés megnyílásakor a felperes, D. Mátyás volt az anya egyedüli örököse. A fellebbezési bíróság tévedett akkor, amikor a felperest az anyai vagyonból megkapott K résszel az anyai kötelesrészre kielégítettnek tekintette. Az öröklési jog minden esetben az örökhagyó halálával nyilik meg, és így a korábban elhalt ivadék örökösül számba nem jöhet, s mivel az adott esetben az elhalt gyermeknek leszármazója nincsen, a felperest, mint egyetlen örököst, anyai kötelesrész fejében az anyai örökségül számításba vehető egész vagyonnak nem egynegyed része, hanem K része illeti meg. Más a helyzet az apai kötelesrész tekintetében, mert az apa halálakor mind a két gyermek életben volt, így tehát az apa után megnyílt nemcsak a felperesnek, hanem a másik fiúnak, az alperes f érj ének kötelesrész-igénye is, és ehhez képest apai kötelesrész fejében mindkét gyermeket a kötelesrész, alapjául szolgáló vagyon egynegyed-egynegyed része illette meg.
