Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Végintézkedés; kötelesrész. 771—772. 527 Nem helytálló a felpereseknek az az érvelése, hogy a 2. pontban foglalt fenntartásra nem volt szükség és abból, hogy a végrendelkezők a fenntartást mégis kifejezésre juttatták, arra kell következtetni, hogy ezzel a végrendelet befejezetlen voltát kivánták feltüntetni. Való ugyan, hogy a közös végrendelet mind a két végrendelkező életében, még kölcsönösség és viszonosság esetén is egyoldalúan külön kikötés nélkül megváltoztatható. Minthogy azonban a végrendelet 2. pontja ezzel a szabállyal ellentétben álló azt a megállapodást foglalja magában, hogy a későbbi rendelkezés mindkettőjük életében csupán közös egyetértéssel történhetik, a fenntartásra kizárólag ennek kikötése céljából szükség volt, és az nyilván csupán ezt célozta is. Ilyen körülmények között és mert e végrendelkezők fenntartott jogukkal nem éltek, nem merülhet fel kétség abban a tekintetben sem, hogy végrendelkezők meg nem változtatott akarata arra irányult, hogy a túlélő házastárs korábban elhunyt házastársának összes vagyonát korlátlan tulajdonés szabad rendelkezési joggal örökölje. Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a végrendelet érvénytelenítésére irányuló kereseteket elutasította, illetve az alsóbíróság elutasító ítéleteit helybenhagyta. (1933. aug. 30. — P. I. 518/1932.) Lásd a Polgárjogi Határozatok Tárába 287. sorsz. alatt felvett elvi jelentőségű határozatot. Kötelesrész. 772. Mt. 2015. §. — Örökhagyó által végzett ügyvédi tevékenység díjának és költségének az ügyiéi javára történt ajándékozásként figyelembevétele a kötelesrész kiszabásának kérdésében. K. A fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy az örökhagyó az alperes ügyeit díjtalanul és a saját költségén vitte, e tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának tüzetes mérlegelésén alapul és idevonatkozó indokolása sem iratellenességet, sem nyilván helytelen ténybeli következtetést nem foglal magában. Ha való is, hogy az örökhagyó az alperessel már az ügyek elvállalása idejében szerelmi viszonyt folytatott, ez a díjtalanul való vállalkozást nemcsak ki nem zárja, hanem inkább valószínűvé teszi, és annak érvényességet sem érinti. Ugyancsak nem zárja ki, hanem inkább valószínűvé teszi a díjtalanul való vállalkozást az a körülmény is, hogy az örökhagyó az alperessel később megkötött házasságuk tartama alatt arra számított, hogy az alperes által öröklendő vagyon helyzetüket meg fogja javítani. Nem zárja ki a fellebbezési bíróság megállapításának helyességét sem, ha való is, hogy az örökhagyó alkalmazottja az örökhagyó által végzett ténykedéseket és felmerült költségeket az alperes ügyeire vonatkozó iratborítékokra feljegyezte és ezeket az iratokat, borítékukkal együtt az alperes, az örökhagyó hozzájárulása nélkül vette magához.