Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

526 Öröklési jog. társi köteles hűséget megszegte és ez indította őt a végrendelet visszavonására. Ha tehát ennek a feltevésnek a téves voltát meg lehet állapítani, abban az esetben a végrendelet visszavonása érvénytelen. (1933. szept. 6. — P. I. 1044/1932.) 771. Mt. 1967. §. — Közös és kölcsönös végrendelet az egyik házastárs által. — A közös végrendelet mind a két végrendelkező életében, még kölcsönösség és viszonosság esetén is egyoldalúan külön kikötés nélkül megváltoztatható. A végrendelet azonban ezzel ellentétes megállapodást tartalmazhat. K. Helyes a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy az örökhagyó és neje, az alperes által alkotott közös végrendelet első pontja arra nézve, hogy a korábban elhalt házastársnak bármi néven nevezendő, bármely eredetű és bárhol található ingó és ingatlan vagyonát kizárólag az őt túlélő házastársa korlátlan tulajdon és szabad rendelkezési joggal örökölje, — határozott, félre nem érthető és befejezett rendelkezést tartalmaz, — továbbá, hogy ezt a rendelkezést a 2. pontnak az a tartalma, hogy a túlélő házastárs elhalálozása után az egész vagyonra nézve beálló mikénti öröklés tekintetében végrendelkezők fenntartják maguknak a későbbi rendelkezést olyképen, hogy az is mindkettőjük életében csupán közös egyetértéssel történhetik, sem befejezetlenné nem teszi, sem feltételhez nem köti, azzal ellentétben nem áll és hatályát az utóbbi pontban kilátásba helyezett későbbi rendelkezésnek az elmaradása sem érinti. A 2. pontban foglalt fenntartással ugyanis a végrendelkezők az 1. pontban foglalt rendelkezéssel ellentétes semmiféle rendelkezést nem tettek, sőt az iránt kötelezettséget sem vállaltak, hanem ahhoz maguknak csupán jogot biztosítottak. Minthogy pedig a jog gyakorlása, vagy nem gyakorlása a jogosított tetszésétől függ, a 2. pontban foglalt fenntartás, a későbbi rendelkezést illetően a végrendelkezőkre nem rótt kötelezettséget. A végrendelet a fenntartott jog gyakorlásához, vagy nem gyakorlásához nem füz jogkövetkezményt; ennek hiányában pedig nincs alap arra, hogy az 1. pontban foglalt rendelkezés érvényesülése, a későbbi rendelkezés megtételétől, mint feltételtől függővé tettnek tekintessék, és ezzel kapcsolatban a későbbi rendelkezés elmaradásához az 1. pontban foglalt rendelkezés hatályát érintő jogkövetkezmény fűzessék. Ha való is, hogy az alperes az örökhagyó halála után akként nyilatkozott, hogy a végleges végrendeletet Nizzába utazásuk előtt akarták megalkotni, a most kiemelteken ez sem változtat. Ennek a nyilatkozatnak ugyanis csupán az az értelme, hogy a végrendelkezők a 2. pontban fenntartott jogukkal élni óhajtottak. Minthogy azonban nem vitás, hogy ezt a szándékukat a halálesetre szóló intézkedés érvényességélhez megkívánt alakban kifejezésre nem juttatták, annak jelentőséget tulajdonítani nem lehet. Még ha a 2. pontban fenntartott jog az 1. pontban foglalt rendelkezés megváltoztatására vonatkozik is, ennek fenntartását — a megváltoztatásra vonatkozó rendelkezés megtételének hiányában — akkor sem lehet az első pontban foglalt rendelkezéssel ellentétben állónak tekinteni.