Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Végintézkedés. 761—763. 519 magában foglalja, és ez mint közokirat e tekintetben az ellenkező bizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál, ezzel szemben a felperesek tartoztak bizonyítani, hogy az okirat tartalma ebben a részében valótlan. Abból a körülményből azonban, hogy a végrendeleti tanuk a végrendelkezőre már nem emlékeznek, az okirat ezen részének a valótlanságát nem lehet megállapítani. Nem alapos tehát a felpereseknek az a támadása, hogy a végrendeletnek az örökhagyó részéről való megerősítése nincsen bizonyítva. (1933. máj. 19. — P. I. 2260/1931.) 762. Mt. 1854. 1876: XVI. t.-c, 1., 3., 5. §. — Végrendelet záradékában a végrendeletnek az örökhagyó által aláírtnak elismerése. — Ha a végrendeletre vezetett záradék tartalma szerint az örökhagyó kijelentette, hogy a végrendeletet sajátkezűleg írta s aláírta, az örökhagyónak ez a kijelentése magában foglalja annak a kijelentését, hogy z általa végrendeletként aláírt okirat az ő végrendeletét tartalmazza. (K. 1933. okt. 17. — P. I. 1718/ 1933.) 763. Mt. 1861. 1876: XVI. t.-c, 8. §. — Végrendelet íveinek összefűzése. — A végrendelet íveinek összefűzése nem tartozik szorosan a végrendelkezési cselekményhez, az tehát megelőzően is megtörténhetik, anélkül, hogy az a végrendelet érvényességét érintené. Az 1876: XVI. t.-c. 8. §-ának helyes értelme szerint az összefűzés csak a pecséttel ellátás előfeltétele, a súly a pecséttel ellátáson van s ennélfogva csak annak, mint a Végrendelkezési cselekmény egyik részének kell az idézett törvény 3. §-a értelmében az örökhagyó és a tanúk együttes jelenlétében történnie. K. A felperes nem támadta meg a fellebbezési bíróságnak azt a megállapítását, hogy az örökhagyónak két ívből álló alapvégrendeletén az íveket összefűző zsinórnak az örökhagyó és az egyik végrendeleti tanú által való megpecsételése az örökhagyó és a tanuk együttes jelenlétében történt. Az a kérdés, hogy a végrendelet íveinek összefűzése is a végrendelkezés folyamán történt-e, amint azt a fellebbezési bíróság megállapította, ava;4y a végrendelkezést megelőzően, amint azt a felperes vitatja, közömbös, mert a (. . . Mint a fejben . . .) Ezért a m. kir. Kúria nem foglalkozott annak az eldöntésével, hogy az összefűzés időpontja tekintetében a fellebbezési bíróság megállapítása, vagy a felperes állítása felel-e meg a valóságnak. Nem kellett ezzel foglalkozni annak ellenére sem, hogy a fellebbezési bíróság annak megállapításával kapcsolatban, hogy a végrendelet íveinek összefűzése a végrendelkezés közben — nevezetesen az örökhagyónak az idézett törvény 5. §-ának megfelelően tett nyilatkozata s a végrendeletnek az örökhagyó ás a tanuk által való aláírása után, de a megpecsételés előtt — történt, azt is megállapította, hogy az említett két cselekmény között az egyik végrendeleti tanú az összetűzéshez szükséges tűért és cérnáért a végrendelkezés helyéül szolgáló lakásnak más helyiségébe ment, mert ez a vég-