Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

444 Kötelmi jog. Felperesnek a Sch. Jenő szakértő é.s a Magyar Bányászati és Kohá­szati Egyesület titkári hivatalának szakvéleményével kapcsolatos és irat­ellenességet panaszló felülvizsgálati támadása tehát figyelembe nem vehető. A m, kir. Kúria a maga részéről is helyesnek fogadta el a fellebbe­zési bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy (. . . Mint a fejben III. &....) Ennek a jogi álláspontnak a helyességét alátámasztja a Pp. 6. §-ának 6. pontjában foglalt az a rendelkezés is, hogy haszonvételek követelését megalapító jogviszony iránt indított perekben a pertárgy értéke gyanánt az évi szolgáltatások bizonyos többszörösét kell alapul venni, és nem a haszon­vétel valami módon kiszámított értékét. Alkalmazható ez a rendelkezés jog­hasonlatosságnál fogva arra az esetre is, amikor a közvetítői jutalék szem­pontjából a haszonvétel értékét kell megállapítani, miután az alperest illető jogosultság lényegében hasonló bármely más haszonvételhez. A felperesnek a fellebbezési bíróság fenti jogi álláspontját támadó felülvizsgálati panasza tehát alaptalan s minthogy eszerint a fellebbezési bíró­ság a jogosultságok értékét helyes módszerrel állapította meg, alaptalan az a felülvizsgálati támadás is, amit felperes a szakértői becslés el nem rende­lése miatt a fellebbezési bíróság ítélete ellen előterjesztett. A j.-i vasércterületre vonatkozólag a fellebbezési bíróság tényként azt állapította meg, hogy annak a jogosítványa nem bizonyult olyan értékűnek, amilyennek a megszerzésekor Ígérkezett, vagyis évi 48.000 K bányabér alapul­vétele mellett, 5%-os tőkésítéssel 960.000 aranykorona értékűnek. A fellebbezési bíróság ezt a ténymegállapítását tüzetesen megindokolta s a magyar kir. Kúria iratellenességet, eljárási szabálysértést vagy nyilván helytelen ténybeli következtetést nem észlelvén, a felperes e ténymegállapí­tást — a Pp. 534. §-ára tekintettel — sikerrel nem támadhatja. Ebből a tényállásból pedig helyesen következtetett a fellebbezési bíró­ság arra, hogy a j.-i vasércterület bányajogosultságának a megszerzéséért, illetve közvetítéséért a felperes jutaléka nem az évi bányabér alapján ki­számított érték figyelembevétele mellett állapítandó meg, hanem csak e jogo­sítvány 1925-ben történt továbbadási ára alapján. A megállapodás értelmé­ben ugyanis a jogosítvány közvetítéséért jutalék csak akkor illette felperest, ha a jogosítvány jónak bizonyult. Az irányadó tényállás szerint ennek a jogosítványnak élvezete is járt az alperesre bizonyos haszonnal, de nem annyival, mint amennyire számított. A megállapodás rendelkezése, az tudniillik, hogy a felperesnek akkor jár jutalék, ha a jogosítvány jónak bizonyul, magábanfoglalja azt a korlá­tozást is, hogy ha a jogosítvány nem bizonyul jónak olyan mértékben, mint­ahogy arra az alperes joggal számíthatott, akkor a jutalék összege meg­felelően mérsékelhető. Az irányadó tényállás szerint az alperes ezt a jogosítványát 1925-ben 204.096 P-ért adta el. Helyes ebből kifolyólag a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy emiatt a felperes jutalékát is e jogosítvány megszerzése körüli tevé­kenységéért csupán 204.096 P érték után állapította meg. A n.-i Z. és O.-féle bányajogosultságot az alperes szabott vételáron vette. Jogszabálysértés nélkül ítélte meg a fellebbezési bíróság a szokásos 2% közvetítői jutalékot a szabott vételár összege után.

Next

/
Oldalképek
Tartalom