Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Alkuszi szerződés. 674. 44^ A szakértő véleménye szerint, ha bányajogosítványt szabott vételáron, vesznek meg, a jutalék a szabott vételár összege után igazodik. Nem helytálló felperesnek az az érvelése, hogy miután ö a jutalékigényét feltételhez, a bánya jövedelmezőségéhez kötötte, ezáltal az üzlet kockázatában is részt vett, méltányos tehát, hogy a jutalék is más módon számíttassák ki. (. . . Mint a fejben V. a ) Az A.-féle bányajogosultság megszerzésével kapcsolatban a felperes azért igényel a szokásos jutaléknál nagyobb összeget, mert állítása szerint ezt a jogosultságot nemcsak közvetítette, hanem a már megszerzett jogot ruháztatta át az alperesi jogelődre s a megelőző engedményes: S. Gyula a jogosultság átengedéséért a maga részére nem is kért semmit. A Kúria megítélése szerint a felperes ebben az esetben is csupán üzletszerzési tevékenységet fejtett ki. Hogy már megszerzett jogosultságot ruháztatott az alperesi jogelődre, az a közvetítés lényegén nem változtat. Abból sem meríthet a maga részére előnyöket, hogy S. Gyula akár önzetlenségből, akár tájékozatlanságból ellenérték nélkül ruházta át alperesi jogelődre a jogosítványt, mert (...Mint a fejben VI. a....) Az A.-féle jogosítvány megszerzéséért sem illeti meg a felperest tehát nagyobb jutalék, mint 2% s ez a százalék is csupán a jogosítvány fenti módon kiszámított értéke után jár. Azon az alapon sem igényelhet a felperes nagyobb jutalékot vagy azon az alapon sem kívánhatja a jutalék más módon való kiszámítását, hogy a megállapodás szerint néhai dr. L. Pál neki „megfelelő" jutalékot igért, mert ennek a kifejezésnek nem lehet más értelmet tulajdonítani, mint azt, hogy ha a bányák jóknak fognak bizonyulni, akkor a helyes módon kiszámított érték után meg fogja kapni a szokásos jutalékot. A „megfelelő" szóba más egyéb értelmet, vagy jelentőséget belemagyarázni nem lehet. Hogy a felperes az alperesi jogelődtől összeköttetésük ideje alatt más címeken milyen juttatásokban részesült, az a felperes jutalék igényét semmi tekintetben nem érinti, ennélfogva a Kúria sem a fellebbezési bíróság ítéletének idevonatkozó részével, sem felperesnek ezt támadó felülvizsgálati panaszával külön nem foglalkozik. A kifejtettek szerint a fellebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a j.-i vasérc és a n.-i Z.-féle, valamint a n.-i A.-féle szénbányajogosítványok megszerzéséért a felperesnek az alperestől jutalék fejében 15146 P 96 t jár. Ebből az összegből azonban a m. kir. Kúria nem találta levonhatónak a felperes részére az NB. X/r. alatti levél kapcsán 1918. szeptember hó 24-én kiutalt 8000 K-t = 3322 P-t. A 8000 K-t a NB. X/r. alatti levél tartalma szerint a felperes kifejezetten „buzgó geológiai tevékenységé"-nek elismeréséül kapta. A NB. X/r. alatti levél kétségtelenül válasz a felperes 1918. szeptember 6-án kelt „I." jelű beadványára, amelyben felperes a bánya jogosítványok megszerzése körüli munkálataiért tiszteletdíj kiutalását kéri. Amikor tehát az alperesi jogelőd kifejezetten geológiai tevékenységekért utalt ki a felperesnek 8000 K-t, ezt nem lehet a közvetítési tevékenységért járó jutalékra kifizetettnek tekinteni. Hisz C. Róbert tanú vallomása szerint is a fel-