Kacsóh Bálint - Petrovay Zoltán - Nizsalovszky Endre - Térfy Béla - Zehery Lajos (szerk.): Grill-féle döntvénytár 27. 1933-1934 (Budapest, 1935)

Bérlet, haszonbérlet. 660. 429 jogot a háztulajdonosnak, hogy egyes bérlők fűtési díjának emelését kérhesse, a másokét pedig meghagyja, hanem csak arra, hogy amennyiben a valóságos üzemi kiadások magasabbak az összbér 25%-ánál, a százalékszámot emelhesse, amely azután mindegyik bérlőre nézve irányadó akként, hogy a, bérnek e nagyobb %-át köteles mindegyik bérlő fizetni fűtési díj címén. Ugyané rendelet 24. §-a a házmester fűtési járulékát az esedékes bér 2 %-ában határozza meg (tekintet nélkül a fűtési díj esetleges mérsékelésére!) A 8888/1927. M. E. R. 9. §-a értelmében köteles a háztulajdonos október 15-től április 15-ig a központi fűtést üzemben tartani; szabad megegyezés hiányában rendszerint az alapbér 20%-át kell fizetni; a valóságos üzemi kiadáshoz képest a bérbeadó tulajdonos a díjat felemelheti; akik a 20%-náL magasabb díjat nem hajlandók fizetni, azok perbevonásával a háztulajdonos a bíróságnál a díjnak és pedig értelemszerűen a díj %-ának felemelését kérhetik. Viszont, ha az üzembentartás költségei 20%-nál kisebb összeget tennének ki, a bérlő a fűtési díjnak megfelelő leszállítását kérheti. (A házmester fűtési jutaléka az esedékes bér K%-a.) Kétségtelen, hogy ez a rendelethely az összbér megosztása alapjául meghatározott alapbér irányadóságát sem a felemelés, sem a leszállítás esetére nem helyezi hatályon kívül. Igenlő esetben ezt ki kellett volna külön mondani. A „rendszerint" kifejezés kétségtelenül a % mértékére vonatkozik, nem pedig az elosztás alapelvére és így a kivételes eltérés is csak a % mértékére, nem pedig más, az elosztási alapra nézve melegveszteség mérvére méltányosságra való áttérés lehetséges. A bérlő a rendelet szövege szerint is csak azt teheti vizsgálat tárgyává, hogy az üzembentartás költségei az összes bérek 20%-ánáI kisebbek-e és csak a % mérsékelését követelheti. Ellenben ez a rendelethely és más hely sem ad jogot a bérlőnek ahhoz, hogy a bérlő a rendeletek következetes rendszerétől eltérően a fűtési díjnak a melegszolgáltatás, illetve melegveszteség arányához mérten a fűtés valóságos ellenértékének megfelelő összegre mérsékelését kérhesse. Amint a bérbeadó sem volt jogosult csak egyik-másik bérlőjének fűtési járulékát felemelni ezen az alapon az illetőnek a hozzájárulása nélkül. Épen azért nem, mert a rendeleti szabályozás nem is valóságos ellenérték, hanem százalékos bérjárulék fizetésével kívánta a bérlőket megterhelni. A 2222/1931. M. E. R. 9. és 25. §-ai egyezők az előbbi rendelet közölt rendelkezéseivel. Az 1300/1933. M. E. R. B. K. 1933. évi 27. sz. (1. §-a 1933. évi november 1-től szünteti meg a lakásügyi korlátozásokat azzal, hogy ettől kezdve a lakások bérletére a magánjog rendes szabályai állnak.) Azonban a peres fűtési díjrészletek még a korlátozó rendelkezések hatálybanléte idejéből származnak. ( Az álláspont helyességét támogatja az a körülmény is, hogy a többi mellékszolgáltatás után is ezek valóságos értékére tekintet nélkül kellett bérjárulékot fizetni a bérösszeg százalékában és ezek nem is voltak változtathatók. Ilyenek a közüzemi pótlék (vízszolgáltatás, szemétfuvarozás, kéményseprés' díja), amely némely időben még sokkal súlyosabb mértékben volt meghatározva, mint a központi fűtés díja. így ez az 5555/1922. M. E. R. 66. §-a értelmében 60% volt és ezt fizette pl. egy nagy bérösszegű üzlet is, bár esetleg nem fogyasztott több vizet, mint egy csekély bérő egyszobás-konyhás la-